Nemrég a magyar fociválogatott Németország ellen játszott a Puskás Stadionban, teltház előtt. Ez 67 ezer embert jelent.
Szerda este Red Hot Chili Peppers koncert volt ugyanitt, szintén közel teltházzal, 50 ezer emberrel.
Előbbire 5 és 20 ezer forint közötti áron lehetett jegyet vásárolni. Utóbbira a különböző típusú jegyek (álló, kiemelt álló, ülő, kiemelt ülő, VIP) árai a képen láthatóak.
A nyomorpornóban utazó, folyamatosan stadionozó balosok ezeket az élményeket mind-mind sajnálják a magyar emberektől. Ha rajtuk múlna, ezek az események meg sem történtek volna, mert fel sem épült volna a Puskás Stadion. Ahogy a többi sem.
Látjuk, a stadionok nem csak focira alkalmasak. (Például a Fradi-pályán, a Groupama Arénában volt nem olyan régen Depeche Mode koncert is.) Számos világsztár zenekar akkora színpaddal, olyan show-val turnézik, ami egyszerűen nem fér be egy kisebb helyre. Vagy ha be is fér, olyan ára van a produkciónak, hogy egy kisebb helyen alapból 50 ezerbe kerülnének a sima jegyek.
Láthatóan viszont ezekkel az egyébként valóban húzós jegyárakkal is komoly lakossági kereslet van az eseményekre. Nem csak egy szűk elit hóbortja a meccsre, koncertre járás. A Red Hot Chili Peppers persze külön érdekes eset: rajongótáboruk nem kifejezetten a valóban szerényebb körülmények között élő, ilyen jegyárakat kifizetni valószínűleg nem tudó vidékiek közül kerül ki, hanem a kifejezetten jól élő, mégis a mindennapokban folyton elégedetlenkedő, sivalkodó, stadionozó, mélyszegénységről papoló fővárosi muciológusokból.
De ilyenkor, egy-egy estére még ők is elfelejtik a „mindenszarizmust”, azt, hogy ez egy szörnyű ország, ahol nem lehet élni (sőt, éhen kell halni). És képesek felszabadultan szórakozni, jól érezni magukat.
A foci pedig különösen nagy, katartikus, össznemzeti élményt ad. Amit a szerencsétlen, nyomorult, frusztrált libsi újságírók (és a rájuk hallgató hasonszőrű balosok) egyszerűen képtelenek megérteni, és pláne átérezni. Persze, hogy az angolok elleni parádés győzelem után is megjelentek a kommentek, hogy kit érdekel ez az győzelem, amikor 400 Ft az Euro, stb. Mert ezek tényleg szerencsétlen nyomorultak, akik semminek sem tudnak örülni, és azt akarják, hogy mások se örüljenek. (Örülünk a 400 Ft-os Eurónak? Nem. Nyilván ez is egy bonyolultabb történet, ez sem arról szól, hogy szar lenne a magyar gazdaságpolitika, erről a Pesti Srácokon már írtam, és hamarosan ide is ki fogom tenni.)
De nem csak szánalmas, nyomorult „mindenszaristák” a Karácsonyok, Fegyőrök, Gyurcsányok, Makizajok, Hadházyk és Szabótímeák, Jakabok, Tordaik és Szélbertalanok, Donáthannák és Csehkatalionok, stb., stb. és követőik. Ezek a gyökértelen globalisták totál irrelevánsak is. Nincs tartalmuk, nincs történetük. És ezért a mi történeteinket, a nemzeti oldal közös katarzisait próbálják szétbaszni, tönkretenni – hál’ Istennek, sikertelenül.
Nem értik, hogy hiába ülnek az elefántcsont-tornyaikban, Alföldiróbertestől, Schillingárpádostól, Déslászlóstól, Enyediildikóstól... a magaskultúrában meglévő hegemóniájukkal, lenéző tekintettel a tömegekre... a tömegek szarnak rájuk. (Nem kérdés, a magas-kultúrában is kellene olyan tartalmakat létrehoznia a nemzeti oldalnak, amivel a térfoglalás valóban elvégezhető, és aminek segítségével a „kultúrharc” nemcsak mint szlogen, vagy mint iszapbirkózás jelenik meg, hanem sejtig ható élményt is ad. De ez is egy másik téma...) A tény az, hogy a népi kultúrában - aminek szerves része a foci, a szurkolás, a magyar válogatott melletti kiállás - a nemzeti jobboldal tönkreveri a globalista baloldalt. És az utóbbi láthatóan örök vesztes is marad. Egyre inkább csak egy egyre szűkülő buborékban, önmaguk hatása alá kerülve tudják egymást hergelni a foci ellen.
És most a foci mellé itt a rockzene is. Ami már közelít a magaskultúrához. Már nem csak a focirajongók, de a zenefogyasztók számára is megjelent a horizonton a katarzis. Már ők is átélhetnek nagy, közös élményeket. Hogy idejön a kedvenc világsztár-zenekaruk, és 50 ezren éneklik együtt, hogy „Hey, Oh...” És mindezt egy nagyszerű, világszínvonalú stadionban. Ami még pár meccs meg nagykoncert, és vissza is hozza az árát.
Lehet tehát próbálkozni; stadionozni, mélyszegénységezni, meg 400-as eurózni, hergelni a népet, megpróbálni mindenkit elkedvetleníteni ezzel a „mindenszarizmussal”. De láthatóan hiába. Hiába tolja a baloldal - a politikusaiktól a függetlenobjektív sajtó (FOS) szánalmas firkászaiin át az örökké boldogtalan facebook-trolljaikig - a nyomorpornót. Mert akár egy válogatott meccsen, akár egy RHCP koncerten, a tömeg, uszkve 50-60 ezer ember, akkor is felszabadult és boldog.

Nem bízza a véletlenre a dolgot Veres Soma Dániel tűzoltó őrmester. A Kaposváron szolgáló kolléga egyedi versenysisakot csináltatott, és Szent Flórián már meg is hozta az első sikert: a szolnoki…

Magyar Nemzet | Polgári napilap és hírportál

"Karigeri mentségére szóljon, hogy a nála patinásabb anyaszomorító, Gyurcsány Ferenc is megkavarta már a bolsevik hívek…

A globális minimumadóról tárgyalunk ma az uniós pénzügyminiszterekkel.
A magyar álláspont világos: háború és szankciók okozta válság van, az adóemelés pedig káros a gazdaságra, ezért Magyarország nem…

A hazánkért vívott csata nem valamiféle balsors, balszerencse és nem kényszeredett kötelesség.

Éppen ellenkezőleg: vissza nem térő lehetőség, hogy megmutassuk erényeinket és ember mivoltunkat.

Állítsd be, hogy kiket követsz (országos politika, közélet, helyi erők és média)! Beállítom

Országos politika

Közélet

Mémek

Helyi erők

Budapest
Bács-Kiskun megye
Baranya megye
Békés megye
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Csongrád-Csanád megye
Fejér megye
Győr-Moson-Sopron megye
Hajdú-Bihar megye
Heves megye
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Komárom-Esztergom megye
Nógrád megye
Pest megye
Somogy megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Tolna megye
Vas megye
Veszprém megye
Zala megye

Média