Berki Krisztián kevesek számára volt szimpatikus – és akkor nagyon diszkréten fogalmaztam. És tett is érte sokat, hogy ne is legyen szimpatikus. Hogy ebből mennyi volt a kirakat, a show, és milyen ember volt valójában, arról maximum benyomásaink lehetnek.
Biztos, hogy volt, aki szerette. Családtagok, barátok. Az ő fájdalmuk őszinte, és még az is belefér, ha ezt nyilvánosan is kifejezik. Velük együtt lehet érezni. Berkit minősíteni, a jellemét kritizálni pedig most nem túlságosan ízléses.
De!
Van valami, ami még ennél is gázabb. És főleg azért, mert sokan elsőre nem is veszik észre, hogy milyen gusztustalan. Sőt, nagyon büszkék magukra, nagyon eNberinek, méJnek képzelik azok, akik írják. Ez pedig az, amikor olyanok, akik nem ismerték, nem találkoztak vele, akiknek soha semmi közük nem volt Berkihez, posztolnak, ha kell, ha nem, és elkezdik a szokásos közhelyeket pufogtatni. Hogy ő is megérdemli a kegyeletet... igen, ez abszolút így van. De minek kell ezt mondogatni totál kívülállóként?? Meg hogy biztos jó ember volt valójában, bár nem tudok róla semmit, de sajnálom, stb., stb. Igen, b+, tényleg nem tudsz róla semmit. Miért gondolod, hogy akkor feltétlenül meg kell nyilvánulnod a világ felé???
Persze tudjuk a választ: azért, mert az erényfitogtatás manapság kötelező. A nettó jóemberkedés. Amióta a közösségi média behálózza az életünket, folyton mutogatni kell nem csak azt, hogy milyen csodás helyeken nyaralunk és milyen finomakat eszünk, hanem azt is, hogy mennyire nagyszerű emberek, micsoda morálbajnokok vagyunk.
Ezért kell kirakni az ukrán zászlót is. Ezért kell követelni a gáz- és olajembargót. Ezért kellett George Floyd után feketére cserélni a profilképet. Meg FreeSZFE meg CsaládAzCsalád, LoveIsLove, meg a Pride-on vonulós képek... meg az összes többi. Hogy mások is lássák, milyen jó ember vagy – meg persze sütkérezhess is a saját dicsfényedben.
Na, ugyanez megy most szerencsétlen Berkivel. Mindenki meg akarja mutatni, hogy ő mennyire nem ítélkezik, mennyire emelkedetten gondolkodik, mennyire osztozik a családtagok gyászában. Miközben valójában pont leszarja. Tegnap még irigykedett Berkire a Bentley miatt, vagy utálta a nagyképűségéért, holnap pedig már emlékezni se fog rá. De ma ki kell posztolni, hogy legyen könnyű neki a föld. Ma jóemberkedni kell.
Pedig volna egy másik opció, amiről a közösségi média szép lassan leszoktat bennünket. Néha lehet egyszerűen csak csendben maradni.