Dr. Hoppál Péter kormánybiztos felkérésére a Magyar Nemzeti Múzeum éremsorozatot bocsátott ki a 2024-es Magyar-török kulturális évad tiszteletére. Az érmeket Gábor Benő Pogány szobrászművésszel terveztettem meg, s a Szabó Tamás ötvös által vezetett szegedi ÉremVerde Kft-ben készültek. Az ezüst, ezüstözött bronz és bronz érmeket az évadnyitó ünnepségen vehették át a vendégek. Az öt érem certifikációját egy kis kétnyelvű kiadvánnyá bővítettem. Ebből idézek:

Törökország-építő magyarok
A Magyar Nemzeti Múzeum éremsorozata a 2024-es Magyar-török kulturális évad tiszteletére

Magyarország és Törökország sok évszázados kapcsolatában felemelő és szomorúságra okot adó időszakok is voltak. Történelmünk egyik legnehezebb időszakaként tartjuk számon azt a 150 évet, amíg a hazánk egy részét oszmán megszállás sújtotta, ám sok olyan momentuma is van mindkét ország históriájának, amelyek stabil alapjai a két nemzet napjainkban megtapasztalható barátságának, gazdasági együttműködésének, valamint szoros politikai szövetségének.
Azt Magyarországon is sokan tudják, hogy a Habsburg időkben hány magyar hősnek adott menedéket Törökország; csak a legismertebbet emelem ki, a Rodostóban otthonra lelő nagy fejedelmünket, II. Rákóczi Ferencet. Azt viszont kevesen tartják számon, hogy hány kiváló magyar tudós és művész járult hozzá Törökország fejlődéséhez, szellemi és anyagi gyarapodásához, s ezáltal a két nemzet barátságához. A 2024-es Magyar-török kulturális évadban róluk, a Törökország-építő magyarokról rendez Isztambulban kamarakiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum. A tárlaton bemutatandó kiváló magyarok közül öt kimagasló teljesítményt nyújtó személyről saját éremsorozatot is kibocsájt intézményünk, ezzel is hozzájárulva a 2023 végén megrendezendő évadnyitó ünnepség sikeréhez. Mindezt annak reményében tesszük, hogy a két nemzetnek a kölcsönös tiszteletre épülő barátsága és szövetsége tartós és sikeres lesz.
L. Simon László

A Pogány Gábor Benő által tervezett éremsorozaton megjelenő Törökország-építő magyarok:

Vámbéry Ármin (1832–1913)
A magyar keletkutatás egyik kiemelkedő alakja Vámbéry Ármin, akinek jelentős szerepe volt a pántörök mozgalmak kialakulásában. 1857-től néhány évet Isztambulban töltött, ezalatt megismerkedett az török-iszlám kultúrával. 1861-ben az akkor még teljesen ismeretlen Közép-Ázsia felé vette az útját. Az utolsó olyan európai utazó volt, aki a közép-ázsiai kánságokat még eredeti állapotukban látta. A számára világhírnevet hozó utazás a nyelvészeti mellett fontos néprajzi és földrajzi felfedezésekre is alkalmat adott. Vámbéry ezt követően rendszerezte a közép-ázsiai török nyelveket, illetőleg lefektette a magyar turkológiai oktatás alapjait.

Széchenyi Ödön (1839–1922)
Széchenyi Ödön londoni tartózkodása során sajátította el a tűzoltó-szakmát. Abdulaziz szultán 1874-ben a modern török tűzoltóság megalapítása céljából hívta meg Isztambulba, ahol Széchenyi a Takszim téri laktanyában rendezte be főhadiszállását. Közel másfél évtized alatt a négy szárazföldi század mellé egy ötödik, tengerit is sikerült felállítania. 1883-ban altábornaggyá nevezték ki, emellett számos magas oszmán kitüntetést kapott, így az Oszmánije rend 1. osztályát vagy a Medzsidije rend nagyszalagját. 1922. március 24-én halt meg Isztambulban, majd a Feriköji katolikus temetőben lelt végső nyugalmat.

Bartók Béla (1881–1945)
Bartók Béla nem csak kiváló zeneszerző volt, hanem a magyar népzene gyökereit is kutatta. 1936 novemberében pár hetet Törökországban töltött, s házigazdái, elsődlegesen AdnanSaygun zeneszerző segítségével a dél-anatóliai Osmaniyeben és a környékén török népzenét gyűjtött. Bartók Béla életútjára és művészetére, valamint a török zenei életben betöltött szerepére emlékezve 2010-ben nyitott meg az Osmaniyei Művelődési Központ (CebeliBereket Kültür Merkezi) Bartók-emlékkiállítása, azonban a 2023-as földrengés során megsérült. Az épület helyreállítása 2023-ban megvalósult a Hungary Helps program keretében.

Réthly Antal (1879–1975)
Réthly Antal meteorológus és földrajztudós 1925-1927 között a török kormány megbízásából létrehozta az ország első Meteorológiai Intézetét (Rasadat-ı Cevviye), amely 1936-tól Meteorológiai Főigazgatóság (Meteoroloji Genel Müdürlüğü) néven működik. Az időjárás-előjelzés kezdetben csak Isztambulra és Trákiára terjedt ki. 1926-ban Ankarában elkészült a Tittes György tervezte mérőállomás. Ennek műszaki háttere nagyrészt Magyarországról származott. Réthlynek meghatározó szerepe volt, hogy a Török Rádió 1927 szeptemberében megkezdte az időjárás-jelentések sugárzását, valamint hozzá fűződik a török földrengés-előrejelzés megteremtése is.

Ormos Imre (1903–1979)
Ormos Imre 1926-ban megszerzett kertészeti diplomája után két évet dolgozott Törökországban, ahol maga Musztafa Kemál Atatürk is felfigyelt munkáira, amelynek következtében megbízta az ankarai utcák és parkok tervezésével, valamint dolgozott a Cankayai Elnöki Rezidenciában is.