️Volt, aki óva intett attól, hogy írjak Böjte atyáról. Merthogy szegény atyát besározták, már nem lehet segíteni rajta. Mindenkire fröccsen a sárból, aki a védelmében megszólal. Szerintem fókusztévesztésben vagyunk mi, az atyát védeni akarók és róla lemondók egyaránt. A Böjte-ügy nem az atyáról szól elsősorban. Őt csak prizmaként használják. Minden egyes szívébe lőtt nyílból millió további nyíl lesz, ami az atyában bízók szívébe fúródik végül. Böjte ezernyi nyilat is elbír – bár már fárad –, mi viszont egytől is frusztráltak és kétségbeesettek leszünk: már az atya is… Jaj!

Ha meg akarod rendíteni az emberek hitét Istenben, és a hitetlenekét az emberi jóságban, akkor pusztísd el az ikonjait. Böjte egy ikon, nem véletlenül van össztűz alatt. Ha őt besározzák, minket elbizonytalanítanak. Ha minket elbizonytalanítanak, elveszítünk egy morális igazodási pontot. Minél több morális igazodási pontot veszítünk el (lásd a Bagdy Emőke lejáratására tett kísérleteket is), annál jobban összezavarodik a belső iránytűnk. Merre is menjünk? Erre vagy arra? Ez a gondolatunk, tettünk még belefér vagy nem az elmosódó kereteinkbe? Ki vagy mi szab határt a saját vágyainknak, indulatainknak? Hiszen az ikonok is belecsúsztak ebbe-abba, nem igaz?

Vegyük észre, hogy minden ilyen támadás rólunk szól, nem az elsődleges célpontokról. Az ikoncsere pedig régi trükk: a kommunisták a szentképek helyére Lenin képét akasztották. Mi meg kapunk drag queeneket Böjte helyett. Színesebbet, szagosabbat.

Az atya vajon követett el hibákat? Biztosan. Melyik földi halandó nem követ el hibákat? Persze, ő egy szerzetes, neki nem szabad. S itt álljunk meg egy szóra. Mit is tekintünk hibának? Adni még egy esélyt a bűnösnek: szerintünk hiba. Vajon Krisztus követének szemében is az? „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.” Én csak elkapom a követ, ha rám dobják, s a legnagyobb önfegyelmemre van szükségem ahhoz, hogy ne dobjam vissza, hanem építsek belőle hidat, lépcsőt, falat, mikor, mi viszi előre az ügyeket, amikben hiszek. Én sosem dobok vissza kenyeret. Böjte viszont igen, és lehet, hogy „ez lesz a veszte”, legalábbis a mainstream liberális sajtó és a károgó Szabó Tímeák szemében. Ők sosem fogják megérteni, hogy az atya élete nem minden hájjal megkent földi bírák, hanem az Isten kezében van.

Honnan tudom ezt? A saját életemből. Lehettem vagy 16-17 éves, csellengtem az utcán, nyáron, alkalmi munkákból tartottam fenn magam. Akkoriban persze nem volt internet, alig lehetett melót találni, mai ésszel felfoghatatlan világban éltünk. Egy ideje nem vettek fel sehová, néhány napra való forintom maradt. Poroszkáltam az utcán, semmi értelmét nem láttam annak, hogy a világon vagyok, ekkor megláttam az út szélén kókadozni egy hajléktalant. Nem voltam hívő, nem nevelt senki annak. Néztem a fazont és azt gondoltam, én semmire sem megyek a kevéske pénzemmel, ez az ember legalább el tudja inni. Neki adom. Ha van Isten, nem hagyja, hogy éhenhaljak, ha nincs, akkor legalább örömet szereztem valakinek egy napra. Odaadtam a hajléktalannak a pénzt. Két utcával arrébb összefutottam egy régen látott ismerőssel, aki munkát ajánlott nekem. Egy haverom, még csak barátom se volt a srác, aznap meghívott egy zöldborsófőzelékre egy kifőzdében, így nem maradtam éhen. Olyan szürreális volt az egész, hogy megértem azt, aki most kétkedve fogadja a soraimat. De velem történt, és senki nem veheti el tőlem. Mert az Isten adta. 18 évesen megkeresztelkedtem.

Hiszek az emberi jóságban, és hiszek annak esszenciális hordozóiban, a köztünk járó szentekben is. Hiszem, hogy Böjte atya az. Az vesse rá az első követ, aki annyi árvának adott hitet, reményt, új életet, ahánynak ő, harminc év alatt. Ja, hogy nincs ilyen? Minden hőzöngő a saját valós vagy vélt sérelmeivel, a ballib sajtó és politikusok pedig a felfújható botránnyal vannak elfoglalva, de egyikük sem tud felmutatni semmit, ami Böjte missziójához fogható lenne. Mégis ütik őt ezerrel, mert egy Nobel-békedíjra esélyes erdélyi ferences szerzetes veszélyes azokra, akik drag queenekre akarják cserélni a fejünkben az ikonjainkat.

Az Európai Unió 2012-ben kapott Nobel-békedíjat. Az indoklás szerint a szervezet és elődei hat évtizeden keresztül hozzájárultak a béke, a demokrácia és az emberi jogok ügyének előmozdításához Európában. Ma ehhez képest az EU gyakran saját demokratikus szabályait és az emberi jogokat is taposva háborús uszítóvá vált, Brüsszelben pedig kiállítás nyílt „Meleg Jézusról szado-mazo apostolokkal".

Én természetesen sosem leszek olyan jó, mint a Böjte-félék. Ha valaki követ dob arra, akit szeretek, tisztelek, igyekszem elkapni a követ, és megjegyzem azt is, aki dobta. Bár hiszek abban, hogy az Isten nem ver bottal, mégis fontosnak tartom, hogy erőt mutassunk fel ikonjaink védelmében, s ne hagyjuk, hogy a rájuk lőtt nyilak az ő szívükön keresztül a mi szívünkbe fúródjanak. Ne hagyjuk, hogy megrendítsék a jóságba vetett bizalmunkat. Éljünk a hit elsöprő erejével, mutassuk meg az atyát támadóknak, hogy sokkal többen vagyunk, akik tiszteljük és szeretjük őt, mint azok, akik a missziója beteljesülésére törnek.

Én aláírtam a Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes védelmében indított petíciót. Kérlek benneteket, írjátok alá ti is:

https://citizengo.org/hu/signit/211163/view

#ÁlljunkKiBöjteCsabaMellett