„Szakcsi Lakatos Béla egyedülálló pályafutása minden egyes percében bizonyossá tette: zenélni, művésznek lenni, minden nap embernek maradni: kegyelem, a Teremtés dicsérete. Életét, művészetét hálaadásnak tekintette ezért a kegyelemért.
Talán ez a korszakos, ma már alig ismert alázat, bölcsesség és hűség az a titok, ami a zenéje iránti rajongáson túl gondolatain és világlátásán át is nagy hatást gyakorolt pályatársaira és közönségére is.
Hittel vallotta, hogy az a jó muzsikus, aki mer kockáztatni. A fúzió, a crossover és az improvizáció hazai nagymestere volt. Hitt az improvizáció kultúrájának kodályi tételében, hogy az a zenész elengedhetetlenül szükséges kreatív eszköztára.
Szakcsi Lakatos Béla tájékozódási pont volt a magyar kulturális életben. Kőszikla, akinek nagyszerű szakmai pályája és szilárd értékrendje kikezdhetetlennek, szemléletmódja, mentalitása példaértékűnek, meggyőződéssel és eltökéltséggel járt útja szikla-fundamentumnak bizonyult.
Béla Bátyánk, drága Mester! Nem feledjük a személyes találkozásokat, az önmaguknak utat törő dallamaidat, a pillanat-szülte improvizációkat, hogy hogyan varázsoltál el minket fiatal zeneakadémista korunkban. Az örök világosság fényeskedjék Neked, Szakcsi Lakatos Béla! Isten nyugosztaljon!”
- részletek a mai búcsúbeszédemből