🏴🇭🇺 Ma 175 éve Aradon... Először azokat vitték, akikre golyó általi halál várt. Lázár Vilmos volt az első, ugyanis ő a császáriak előtt volt kénytelen letenni a fegyvert. Kivégzése előtti éjjel írta a feleségének: "Adj gyermekeink mindegyikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem - előjeléül annak, hogy az, aki becsületesen és tisztán élte egész életét - nyugodtan bír meghalni, ha ártatlanul is, mint én". Utána Desewffy Arisztid következett, aki csapataival együtt Törökországba akart menekülni, de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére megadta magát. Haynau "betartotta" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet halálra ítélték. "Csoda, hogy minden magyart ki nem irtottak a Habsburgok háromszáz év óta" - mondta a siralomházban, majd mély álomba merült. "Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni" - magyarázta papjának, majd teljes nyugalommal állt a kivégzőosztag elé. Kiss Ernő Aradon esik fogságba, s mivel a császári sereg ellen fegyveresen nem harcolt, "csak" golyó általi halálra ítélik. Kivégzésekor nem engedte a szemét bekötni. "Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!" - kiáltotta a sortűz eldördülése előtt. A lövések csak megsebezték, ekkor egyesek szerint így szólt: "Hát én, rólam elfeledkeztek?". Mások úgy emlékeztek, hogy saját maga vezényelt újra tüzet a megzavarodott kivégzőosztagnak. Ekkor egy altiszt közvetlen közelről lőtte agyon. Schweidel József sem akarta engedni, hogy a szemét bekössék, a törzsőrmester kétszer tett erre kísérletet, de ő minden alkalommal lerántotta a kendőt. Kezében azt a feszületet tartotta, amelyet mindenkor, a csatákban is magával hordott.
Reggel hatkor jöttek a katonához méltatlan, kötél általi halálra ítéltek. Poeltenberg Ernő volt az első, aki végignézve társain így szólt: "Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” Rendkívül erős fizikuma miatt halála lassú és gyötrelmes volt. Török Ignác a kivégzés előtti éjszakán sem cáfolta meg hivatását és szenvedélyét: egy, a várerődítéssel foglalkozó szakmunkát olvasgatott. Amikor a pribékek a bitóhoz kísérték a felindult embert, Tichy őrnagy gúnyos megjegyzésére így vágott vissza: "Szégyellje magát ön, hóhérlegény!" A kivégzése előtti pillanatokban állítólag szívszélhűdés érte, már csak holttestét akaszthatták fel. Lahner György tette Nagyváradot a fegyvergyártás központjává, Kossuth szavaival "a magyar Birminghammé". A szabadságharc elbukásakor a fegyvergyár élén áll. Német, a magyar nyelvet csak töri, de az általa szervezett fegyvergyárakban öntött ágyúkon a "Ne bántsd a magyart!" felirat állt. Nem mindennapi képességeinek köszönhető, hogy a honvédsereg felszereltsége napról napra javult, főként e rendkívüli eredményei miatt kellett bűnhődnie – hetedikként. A horvát Knézics Károly a kivégzés előtti éjszakán Egerben élő családjának írt búcsúlevelet. Nagysándor József szivarozva várta kivégzését, s amikor sorra került, a latin mondást idézte: "Hodie mihi, cras tibi!" (Ma nekem, holnap neked!) "Éljen a haza!" kiáltással halt meg. Leiningen-Westerburg Károly gróf, a német főnemes őreit megvesztegetve elérte, hogy a kivégzéskor magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhesse... A kivégzés elleni szavait a dobok dübörgése némította el. Aulich Lajos nyugalmát a kivégzése előtti éjszakán sem vesztette el. Horatius verseit olvasgatva várta a halált. A végére már csak Damjanich és Vécsey maradt. Amikor a pribékek Damjanichhoz léptek, azt mondta: "Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!" - ezek voltak utolsó szavai. Vécsey Károlynak mivel személyes ellenségei is voltak a császári udvarban, sőt saját apja is követelte kíméletlen megbüntetését, végignézve bajtársai haláltusáját, utolsónak kellett meghalnia. Azt mondják, mivel már nem volt kitől elköszönnie, a halott Damjanichhoz lépett, s az ő kezeit csókolta meg búcsúzóul. Isten áldja emléküket!