Ratzinger (később XVI. Benedek pápa) azt írja a Bevezetés a kereszténységbe című művében (1968), hogy a bolond aranyrudakat vett a vagyonán, de azokat túl nehéznek találta, kényelmetlenek voltak, ezért sorra becserélte egyre könnyebben kezelhető dolgokra: lóra, tehénre, libára, majd egy kaszakőre. A kaszakövet végül - hogy elnyerhesse a teljes szabadságot - bedobta a vízbe, úgy érezve, hogy semmit sem veszített. Cseréből cserébe, értelmezésből értelmezésbe vezetnek minket, és végül az eredeti vagyon helyett már csak egy kaszakövet tartunk a kezünkben, amit nyugodtan el is dobhatunk.

A rend, a törvény, miért lenne kirekesztés? Nem inkább zsinórmérték, amihez mérhetem magam, ha érzelmileg meginogok, vagy egy beteg ideológia hatalmába kerít? A kormánynak miért lenne feladata a gátakat lebontani, az aberrációt szabadjára engedni? Miért kellene felzárkóznunk ahhoz a Nyugathoz, amelyik épp most rántja magára az árnyékszék ülőkéjének a fedelét?!

Forrás: Demokratikus mémek