Van két emlékem gyerekkoromból, amelyek folyamatosan velem vannak, de igazán nem csinálnak semmit. Olyanok, mint két idős, velünk élő rokon, akik mindig ott ülnek a nappaliban, nem beszélnek senkivel, csak néznek maguk elé. Nincs ezekhez az emlékekhez különösebb érzelmi kötődés...