Magyar Péter azért foglalkozott görcsösen még a törökországi útján is az Alaptörvény módosításának parlamenti vitájával, mert kellemetlenné vált számára, hogy a vitában a saját képviselői sem tudták megvédeni azt, ami védhetetlen és vállalhatatlan: a magyar jogrendszer lebontását, a köztársasági elnök erőszakos eltávolítását, az Alkotmánybíróság lefejezését, az új ÁVH felállítását, a nemzeti vagyon, így a termőföld védelmének megszüntetését, de leginkább azt, hogy egy jogszabály-módosítással egyszerűen kizárják az ellenzéket a politikai versenyből. Egy demokráciában nem a hatalmon lévő párt dönti el, ki lehet országgyűlési képviselő és ki nem, hanem a választópolgárok.

A tiszás Alaptörvény-módosítás határátlépés a magyar demokrácia történetében. Nemzetközi egyezményeket sért, az európai alkotmányos kultúrában ismeretlen, önkényes intézményeket és eljárásokat vezet be.

Sokat elárul Magyar Péter demokráciafelfogásáról, hogy azt kifogásolja, ha országgyűlési képviselők 12 órán keresztül vitáznak a Parlamentben erről a rendkívül súlyos és szégyenteljes javaslatról, miközben ő maga hétről hétre órákon át támadja politikai ellenfeleit.