Mindig sokra tartottam azokat az embereket, akik az élet több területén árulnak el kimagasló tudást, tehetséget. Csabára kerülve huszonéves koromban ismertem meg az itteni népművész világ sok kiváló táncosát, zenészét, így Csepregi Andrást is, aki a Békés Banda bőgőseként adott rendíthetetlen stabilitást, feszes ritmust a Bandának, amikor a zenekar akár fél éjszakán keresztül húzta a talpalávalót a táncházakban egymást követő szólistáknak. Aztán megismertem őt, mint gyógypedagógust, szakpszichológust, aki az évtizedek alatt sok ezer gyermek és családtag fejlesztésében, támogatásában, lelki egészsége megőrzésében vállalt és vállal a mai napig felbecsülhetetlenül fontos szerepet.
A minap egy nagyszerű beszélgetés és egy szívből jövő gratuláció erejéig újra találkoztunk Andrással, aki gyógypedagógusként, pedagógiai szakpszichológusként, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának egyetemi oktatójaként több mint négy évtizede a legteljesebb emberi odaadással és értő figyelemmel dolgozik a fogyatékossággal élő embertársainkért és a támogatásra szoruló gyermekek pszichológiai fejlesztéséért. Kiemelt szakterületén az autizmussal élő gyerekekre, fiatalokra és családjukra fókuszál. Kutatási eredményeire és gyakorlati szakmai tudására mind az Autisták Országos Szövetsége, mind a békéscsabai AUT-PONT Autista Gyermekekért és Fiatalokért Alapítvány bizalommal épít. A fogyatékossággal élők felkarolása érdekében végzett példaértékű társadalmi szerepvállalása és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyarország Köztársasági Elnökének Ezüst Érdemérme elismerését vehette át!