Pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát és nemzetünket: elhunyt Vásáry Tamás.

Csodagyerekként indult, 8 évesen már Mozart egyik zongoraversenyét játszotta, majd Dohnányi tanítványaként és Kodály szárnyai alatt felnövekedve zongoraművészként és karmesterként meghódította a világ legjelentősebb koncerttermeit. A közönség és a tanítványok sokaságának tisztelete mellett életművét számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el.
Az a szándék, hogy megismertesse a nagyvilággal a magyarság klasszikus zenében tükröződő lelkét, az életműve egyik fő hajtóerejét adta.

A művészi sikerek mellett debreceni gyökerei, református hite is mindvégig meghatározó volt számára. Visszaemlékezései szerint kényszerű emigrációja idején minden éjjel Debrecennel álmodott; a valóság érzetével az ottani reformátusságot reprezentáló és más gyönyörű középületek között járt. Ezek szinte a személyisége, a világképe részei lettek a város történelmével együtt.

Társadalmi felelősségvállalását jelzi, hogy 2024-ben a 700.000-ik Gondosóra átvételével idős honfitársainknak is példát mutatott.

A koronavírus járvány idején, mikor egy időre a templomok is bezárták kapuikat, szüneteltek a nyilvános istentiszteletek, Vásáry Tamás időnként egyedül üldögélt a templomban. Azaz, hogy nem volt egyedül, vele volt az ima ereje és az Úr, aki hiszem, hogy most végleg magához ölelte Őt.

Nyugodjék békében!