Flashmobbal köszöntöttük a Magyar Kultúra Napját a Művészetek Házában, Gödöllőn. Számomra ez pontosan kifejezte azt, amit a magyar kultúráról gondolok, hogy nem dísz, nem alkalmi jelmez, hanem mindennapi gyakorlat. A kultúra akkor él, ha használjuk, ha továbbadjuk, ha jelen van a beszélgetéseinkben, a gesztusainkban, a közös tereinkben. Magyarnak lenni ezért nem adottság, hanem felelősség, feladat, amelyet újra és újra meg kell tölteni tartalommal. Ha ezt csak egyetlen napra korlátozzuk, akkor lassan elszakad a valóságtól, múzeumi tárggyá válik, és elveszíti azt az erejét, amely évszázadokon át megtartott bennünket.

Éppen ezért fontos, hogy a magyar kultúra napjával elindítsuk az évet, és emlékeztessük magunkat arra, hogy az identitás cselekvésekben mutatkozik meg. A ma csuklóra kötött nemzeti színű szalag sem egy jelképes gesztus volt, hanem annak a felismerése, hogy a magyar kultúra határa nem választ el, hanem összeköt, és a Kárpát-medencét 4166 kilométeren át ugyanaz az örökség fűzi egybe. Ha ezt komolyan vesszük, akkor a magyar kultúra napja nem véget ér január 22-én, hanem elkezdődik, és velünk marad az év további 364 napján is. Köszönöm az Urban Verbunknak, a Talamba Együttesnek, a Fabri gyerekkórusnak és minden résztvevőnek, hogy együtt ünnepeltük ma reggel a magyar kultúrát!