Ma az Európa Tanács akadémiai szabadságról szóló konferenciáján az alábbi beszédet mondtam el Strasbourgban:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Audiatur et altera pars! – Hallgattassék meg a másik fél is! – figyelmeztet időszámításunk kezdete óta a római filozófusnak,Senecának tulajdonított latin közmondás.
Az akadémiai szabadság kérdésében az elmúlt évek mellőzték ezt, pedig ez minden jogi eljárás, demokrácia és a szabadság alapja. Köszönöm az Európa Tanácsnak, hogy ennek most helyet ad. Ezt a diszkrimináció mentességet hirdető Európai Bizottság rég elfeledte. Régen elfeledte, hiszen politikai alapon koncepciós eljárásokat folytat a tagállamok ellen, ha neki nem tetsző politikát folytat a migráció, családok védelme vagy Ukrajnában az ott élő magyaroknak is fontos béke kérdésében. Volt ilyen időszak sajnos Magyarországon is a kommunizmus ideje alatt. Az akadémiai szabadság alapkérdése az, hogy joga van-e az egyetemi közösségnek, az egyetemek szenátusának döntenie arról, hogy milyen formában szeretne működni? Megteheti-e ezt ma az Európai Unió demokráciájában, hogy önállóan dönt erről? Magyarországon ez történt!
Mégis mi történt, hogy lehetséges ez, hogy az autonómia védelme jegyében fosztja meg a magyar egyetemistákat, és kutatókat az alapvető oktatási, kutatási jogaiktól az Európai Bizottság, amikor kizárja őket az Erasmusból, vagy a Horizont programból. Először is rögzíteni kell, hogy a kezdeményezés az egyetemek részéről történt. A magyar egyetemek egy része szakítani akart azzal, hogy költségvetési szervként, éves finanszírozással, nulla teljesítménnyel, motivációs lehetőséggel, közalkalmazotti szabályok közé szorítva, valós profil, brand nélkül, egyetemet nem ismerő minisztériumi tisztviselők által irányítva működjenek. Állami fenntartás helyett szabadságot, autonómiát, versenyt szerettek volna. Persze van, akinek kényelmes a középszer, és irigyek lettek a megújult egyetemekre. Na ők a feljelentők. A modellváltásról 21 egyetem döntött. 10 egyetem szenátusa egyhangúan, a többiek meggyőző fölénnyel támogatták a döntést. Ne higgyenek a suttogó propagandának, összességében a szenátusi tagok 87%-a igennel szavazott a döntés mellett és határozatot is hoztak erről. Mi ez, ha nem autonóm döntés?
Az eredményt látjuk, érezzük az egyetemek, mind a rektorok, mind a fenntartók látják, dicsérik, szeretik az új modellt. Mert valós autonómiában, lehetőségekkel, szárnyakat kaptak. Ha csak egy adatot kell idecitálnom: a 2019-es adatokhoz képest megduplázódott az egyetemeink száma a világranglistákon, már 12-en vannak rajta.
És miért lettek pellengérre állítva a magyar egyetemek? Ez az Európai Bizottság magyar kormánnyal szembeni politikai bosszúja, magyarországi szövetségeseikkel, és a kisstílű - még az 1990 előtti időszak mindennapjait követő – feljelentőkkel karöltve. Sajnos mindezek szava előbbre való, mint a felelős vezetők szava. Azok szava, akik összességében 217 402 hallgatóért és 19 256 oktatóért és kutatóért felelnek, azaz mindösszesen 236 658 egyetemi polgárért.
Önök szerint nem lenne természetes ezen egyetemek vezetőit meghallgatni a működésükről? Ez a nagy autonómia védelmében elmaradt.
De mi volt a folyamat?
Mindannyian tudjuk: az oktatás nemzeti hatáskör. Azaz az Uniós oktatáspolitikai jogi aktusok, nem hagyhatják figyelmen kívül a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, és kizárt a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolása. A megújult magyar egyetemi modell az oktatás szervezeti felépítésére vonatkozó jogi szabályozást jelent, hiszen az állami fenntartás helyett – egyetemi döntés alapján – egy speciális, felsőoktatási közfeladatellátására jogosult és köteles alapítványi formára alakultak át az egyetemeink. Voltak előzetes észrevételek az Európai Bizottság részéről a folyamat során: kérték a dinamikus összeférhetetlenségi szabály, valamint a közbeszerzési kötelezettség rögzítését, mást nem. Ezek átvezetése az együttműködésünk jegyében megtörtént: jogszabályi szinten is és a fenntartó alapítványok kuratóriumának alapító okiratában is.
Mindezek ellenére váratlanul, az egyetemek vagy akár a Kormány megkérdezése, hatástanulmány elkészítése nélkül megtörtént, hogy kizárták ezeket az egyetemeket érdemi indokolás nélkül, érdemi feltételek támasztása nélkül mind a közvetlen támogatású programokból, mint az Erasmus vagy a Horizont, mind a fejlesztési forrásokból az akadémiai szabadság megsértésére hivatkozva.
Mi ez, ha nem hatáskör túllépés, vagy hatáskör elvonás? Ráadásul a diktatórikus formában, hiszen az Európai Bizottság pusztán sejtelmes kockázatokra, tények nélküli kockázatokra hivatkozással tette meg a javaslatát az Európai Tanács részére a blokkolásról. De nézzük akkor az akadémiai szabadság feltételeit tételesen. Mi történt a jogi szabályozásban?
Az egyetemek a fenntartói modell megváltoztatásával magánfenntartók lettek, amelynek szabályozása az Európai Uniós csatlakozásunk óta változatlan és sosem vitatott és amely szabályozás az egyházi fenntartású egyetemeinkre is érvényes.
Milyen vádak születtek? Pontosabban milyen hazugságok/álhírek születtek?
Meghallgathatjuk sok irányból, hogy az egyetemek alapítványainak 5 fős kuratóriumában csupa kormánypárti politikus ül. Ehhez képest az igazság: a 21 egyetem 105 kurátorából mindössze 13 volt kormányhoz köthető politikus (miniszter, államtitkár, kormánybiztos). Hozzuk ide példának Ausztriát. Itt 22 (állami) egyetem, 21 alkalmazott tudományokat oktató főiskola, 14 pedagógiai főiskola van (és 16 magánegyetem). Az állami egyetemek legfőbb döntéshozó szervének, az egyetemi tanácsnak, amely 5, 7 vagy 9 tagból áll, a felét a szövetségi kormány delegálja. Ami a tárgyalások során az akadémiai szabadság körében felmerült legfontosabb problémák: a rektor megválasztása, valamint a költségvetés elfogadása.
A hatályos magyar szabályozás szerint az állami fenntartású egyetemek esetében a rektorjelöltet a szenátus választja és a köztársasági elnök nevezi ki, a magán és egyházi egyetemek ettől eltérhetnek, de a két döntéshozó szerv valamilyen típusú együtt döntési eljárása elengedhetetlen és ez valamennyi egyetem esetében meg is valósul. Vegyük példának most Svédországot, ahol az egyetem vezetőtanácsának elnökét és tagjait a kormány nevezi ki, míg a rektort a vezetőtanács javaslatára a kormány nevezi ki. Miért is nem autonóm a magyar rendszer, ha a svéd az?
A költségvetés kapcsán hasonló a helyzet. Az állami fenntartású egyetemek esetében a fenntartó által meghatározott keretek között a szenátus fogadja el a költségvetést, a magán fenntartók ettől eltérhetnek, de a két vezető szerv – azaz a kuratórium és a szenátus – együtt döntési eljárása itt is elengedhetetlen. Mit látunk e tekintetben más tagállamokban? Mind az osztrák, a német, a dán, a francia, a holland és a svéd egyetemek költségvetése a fenntartótól nagy mértékben függ, ami logikus is, hiszen a forrás kereteiről és felhasználásának módját kell, hogy a fenntartó, aki a forrást biztosítja, kontrollálja is, enélkül bizonytalanná válik az egyetem pénzügyi függetlensége!
És mindezeken túl, ha azt vizsgáljuk, hogy a tagállamok hogyan viszonyulnak a magán fenntartású egyetemekhez azt láthatjuk, hogy az országok többségében, bár biztosítanak állami finanszírozást, támogatást a magánegyetemeknek, azok irányítására, működésére, fenntartó és egyetem viszonyára nézve semmilyen különösebb előírással nem rendelkeznek, nincsenek kontrollok, senki nem aggódik a magánegyetemek autonómiájáért, akadémia szabadságért. Mely ország egyetemei is ezek: többek között belga, finn, francia, német, olasz, portugál és svéd. Hogy miért? Mert azt majd a piac és a nemzetközi tudományos közösség beárazza. És ez így van jól.
Összegezve az eddigieket mindenki számára egyértelmű, hogy ez nem lehet jogi, szakmai ügy, az Erasmusból és Horizontból, valamint további uniós forrásokból való kizárása a magyar egyetemeknek a Bizottság által meghozott az alapvető oktatási jogokat sértő politikai döntés.
236 658 magyar és nemcsak magyar egyetemi polgár alapvető oktatási joga sérül. Közvetve pedig a teljes magyar felsőoktatásnak okoz kárt, versenyhátrányt és diszkriminációt.
Még egy kicsit boncolgassuk az autonómia kérdését. Mit jelent Európának az autonómia és az akadémiai szabadság. Ennek legfőbb meghatározója az Európai Egyetemi Szövetség (EEA) autonómia mérője. Alapvetően 4 szempont szerint kerül sor az autonómia mérésére: szervezeti, pénzügyi, munkavállalói és oktatási (akadémiai) autonómia.
Az Európai Egyetemi Szövetség nem elemezte a magyar egyetemeket az autonómia mérőjében tekintettel arra, hogy megváltozott a struktúra. Az történt mivel az európai egyetemek többsége állami fenntartású, addig a magyar egyetemek többsége időközben magán vagy egyházi fenntartásúvá vált, így az összehasonlíthatóság mércéje sérült. Ennyi az ok, nem más. De ezt az autonómia hiányának tüntették fel!
Ugyanakkor van olyan egyetemünk, amely az Európai Egyetemi Szövetség módszertana szerint felmérette az intézményét és meglepően tanulságos megállapítás született az erre megkért egyik BIG4 cég által: az egyetem személyzeti autonómiáját csak az észt egyetemek haladják meg Európában. Pénzügyi autonómia tekintetében Európában csak a lett és az angol egyetemek rendelkeznek nagyobb autonómiával. Mindemellett az akadémiai autonómia (76%) és a szervezeti autonómia (64%) terén az egyetem megfelel az európai átlagos autonómiaszintnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kijelenthetjük, hogy a magyar egyetemek rendszerszinten autonómok, méltók a helyükre a világ egyetemi palettáján és egyben politikai cselszövés áldozatai, amikor az egyéni sérelmek felülírják a valóságot és rossz kezekbe kerülve helyrehozhatatlan károkat okoznak. 6 egyetemünk pereli a döntést. és mi volt a tárgyaláson? A Bíróság jogosan kérdezte a hatástanulmányt, a vizsgálatok eredményét, de az alperesek, az Európai Bizottság és az Európai Tanács ilyet nem tudott felmutatni. Kérdezte a valós okokat, a politikusok részvételén kívül – amelynek mértékéről ugyan hazudtak, de egyetemeink bizonyították az ellenkezőjét – érdemi észrevétel, kritika nemhangzott el. Mert nincs.
Mégis hogyan lenne? Az oktatás és kutatás szabadsága az alaptörvényben és a szakági törvényekben is biztosított. Egyetlen, ismétlen egyetlen eljárás, per nem indult ezzel kapcsolatban, egyetlen döntés, ítélet sem született, amely ellentmondana ennek. Az egyetem szenátusainak döntését a kuratóriumok nem írják felül. Az Óbudai Egyetem esetében 813-ból 0, a Debreceni Egyetem esetében 106-ból 0 esetben került sor a kuratórium ellenkező irányú döntésére.

Ma az Európai Unióban a felsőoktatás területén a legnagyobb diszkriminációt és autonómia elvonást az Európai Bizottság hajtja végre közel 240 ezer magyar egyetemista kizárásával az Erasmusból, és 20 ezer kutató kizárásával a Horizontból.
Aki az autonómiáért áll ki az a kizárás ellen emeli fel a szavát, minden más csak szándékolt vagy csalfa látszat! Politikai motiváció Európai és magyar szinten! Vegyék észre a politikai boszorkányüldözésük áldozataivá teszik a magyarországi egyetemistákat! A magyar kormány ezt nem hagyja, mert elindította saját nemzetköziesítési programját a Pannóniát, amelyre vallási, nemzeti, faji hovatartozás nélkül minden egyetemista jogosult! Ez az autonómia és a szabadság!