A hétvége most talán mindenkinek egy pillanatnyi elcsendesedésről szól. Mindenszentek, Halottak Napja. Gyertyák, sírok, temetők, emlékek, beszélgetések. Hagyjuk, hogy megérintsenek bennünket az érzések, amelyekkel felidézzük nagyszüleinket, dédszüleinket, múltba vesző, vagy éppen friss képek, melyekben megjelenik a tisztelet, az összetartozás, a megbocsájtás és mikor a temetőben a sírokat körül ölelve imádkozunk, csendben számot adunk eleinknek, mit végeztünk mi, hogyan állunk, mennyire lehetnek büszkék ránk. A családjaink történetét mi írjuk tovább, gyermekeink jövője iránt érzett felelősséggel.

A temetők látogatása során mindig megállunk a világháborúk, forradalmak áldozataink emléke előtt is, és a kereszt előtt is, így ölelve körbe a Kárpát-medencében és azon túl is élő nemzetünket.
Sokan megyünk világítani a temetőkbe!

Azonban amikor már házaink felé térünk, vagy éppen rokonainkat látogatjuk meg, egyre többen vannak azok akik esténként maskarába öltözve s kerteket, teraszokat, ablakokat átmaszkírozva tekintenek ezen napokra. Míg tisztelettel adózunk a mindezt megteremtő kelta hagyomány mellett, addig látnunk kell azt, hogy itt is egyre erősebben a keresztény hitünket, kultúránkat kiszorítani akaró tudatos térfoglalásról van szó. Gyermekeink és az ő gyermekeik jövője iránt érzett felelőséggel őrizzük és vigyük tovább keresztény kultúránkat és hitünket, ami múltunkat, jelenünket és jövőnket összekötő erős kötelék!

Megállunk a háborúk áldozatai előtt is! Mi még hallhattuk nagyszüleink fájdalmas, szívszaggató beszámolóit a második nagy világégésről, hallhattuk, hogyan maradtak árván gyermekek, hogyan vesztették el szülők fiaikat, nagyszülők unokáikat, hogyan mentek tönkre családok, hogyan maradtak jövő nélkül falvak, mit tettek gyalázatos módon fiatal lányokkal, asszonyokkal. Láttuk, megtapasztaltuk, hogy nagyszüleink hogyan becsülték meg mindezen szörnyűségek után az élet mindennapi ajándékait, az együtt töltött perceket, a legegyszerűbb ételeket, a kis otthont, a háztájit. Mi akik hallottuk mindezt, mi akik láttuk nagyszüleink szemében annak a félelmét, bánatát amit akkor Ők átéltek, láttuk arcukon ennek ráncait, láttuk nagyapáink rejtett könnyeit, gyermekeink és az Ő gyermekeik jövője iránt érzett felelőséggel érezzük a béke fontosságát, mert ha béke van minden van!

Ahogy Demjén Ferenc énekli Gyertyák című dalában:
"Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen."

A hétvége során kapcsolja össze szeretetben békét vágyó nemzetünket nagyszüleink, dédszüleink, eleink tisztelete!