Egy hét margójára. Pontosabban margó helyett felkiáltójelnek!

Mindegyik hét sűrű, sok erősen különböző programmal, találkozással. De most valahogy mégis arra késztetnek a találkozások, a képek, hogy megpróbáljam rendszerezni a gondolataimat. Strasbourg Európai Parlament és Európa Tanács, október 23-i ünnepségek és Békemenet, Csabai kolbászfesztivál és magyar-szerb évad. Programok, találkozások, és ennél mégis sokkal több, felkiáltójelek!

• A magyar diákok, és kutatók igazságáért immár sokadszorra emeltünk szót. Erről szólt minden egyes találkozóm a Patrióta képviselőkkel Portugáliából, Spanyolországból, Csehországból, Franciaországból. Ők tisztán látják és el is mondják, hogy Ursula von der Leyen és Manfred Weber politikai bosszút, vagy ahogy fogalmaztam politikai vendettát akar végrehajtani a magyar fiatalokon, egyetemistákon, kutatókon. Ehhez asszisztál az a Tisza párt akinek egyik képviselője, Kollár Kinga egy olyan módosító javaslatot fogalmazott meg, amely nem az Erasmus programhoz való jogot adná vissza a magyar diákoknak, hanem nemcsak, hogy a magyar kizárást megerősíti, de még az általunk a magyar egyetemisták számára megalkotott külföldi egyetemi csereprogramokat is el akarja lehetetleníteni, a jelenlegi tiltás kiterjesztésével.

Ez jogi nonszensz - bár az EU-ról és jogról már egyre kevésbé lehet beszélni ugyanabban a szövegkörnyezetben, hiszen Brüsszel folyamatosan jogot szeg és az igazi jogállamisági eljárást önmaga ellen kellene lefolytatnia. A Tisza párt célja egyértelmű: itt is ugyanazt akarja elérni, mint amit már ismerhetünk tőle: minél rosszabb a magyaroknak, annál jobb neki. Ehhez most azt a megoldást találta, hogy rombolja a sikeres magyar egyetemi kapcsolatokat. Fáj nekik a Pannónia program sikere, fáj nekik, hogy 4045 egyetemi együttműködés köttetett, és 8115 diák jutott el a világ számos vezető egyetemére. Pont dupla annyian mint az Erasmussal ezekről az egyetemekről - már amikor még volt Erasmus.

Ez azonban nem az egyetlen tervezet az Erasmus program kapcsán: a jövőben ki akarják terjeszteni azt Észak-afrikai országokra is. Igen, a magyar egyetemisták nem lehetnek részesei, de az afrikai országok igen. A mögöttes cél is világos, a migráció előkészítése, valamint az Európai társadalomcsere gyorsítása. Ehhez asszisztál Brüsszel pártja a Tisza. Magyar egyetemistáknak semmi, Észak-Afrikiaknak minden. Nem mondhatunk mást mintsem, hogy igazságot Magyarországnak!

• Az Európa Tanács egy más hely, ott nemcsak a 27 EU-s ország tag, hanem összesen 46 európai ország. Mi magyarok Európáról úgy gondolkodunk, hogy annak szerves része a Nyugat Balkán és számos Türk állam is.

Megdöbbentő volt számukra, amikor a Tanács tagjai a kerekasztal beszélgetésben megismerték, hogy hogyan gondolkozik Brüsszel, milyen kettős mérce uralkodik az „európaiság” jegyében. És miközben EU-s csatlakozással hitegetnek országokat hosszú ideje, addig saját tagságukon belül hogyan írnak felül nemzetállami jogköröket, és hogyan csorbítják az alapvető oktatáshoz való jogot, ezzel sokszor politikai okból okoz a Bizottság alapvető emberjogi sérelmet. Mindezt utána külön kiemeltem megbeszélésünkön az Európa Tanács főtitkárával is.

A kerekasztal megbeszélésen a Bizottság képviselője, miután elmondtuk, milyen jogszabálymódosításokat hajtott végre a kormány, azt válaszolta, hogy további tárgyalásra nincs szükség, mert azt majd a kérdésben a Kormány és Brüsszel közötti perben kell rendezni. Érdekesen tekintettek a nem EU tagállamok erre a testtartásra. Nem mondhatunk mást mintsem, hogy igazságot Magyarországnak!

• Az Európa Tanács strasbourgi épületében ki van állítva egy eredeti 56-os zászló, éppen ezért is volt felemelő ennyi ország képviselője előtt október 23-i emlékező beszédet mondani, és csoda volt egy 56-os hős, a Piros kabátos lány unokájának zongorajátékát hallgatni. Ahogy elmondtam: megtanultuk, ha szabadság van minden van, ha szabadság nincs semmi sincs, és a barikádnak két oldala van, és a kettő között nincs átjárás. Vagy a nemzeteddel vagy, vagy a nemzeted ellen. Ezzel a szemmel nézve az előzőekben írtakat nem igazán maradnak kérdések... És nem mondhatunk mást mintsem, hogy igazságot Magyarországnak!

• A kistarcsai október 23-i megemlékezésen az internáló tábor helyén elmondottak ezt a felelősséget még erősebben kiemelik: nem engedhetjük meg, hogy a történelem ilyen mély, sötét ereje, ami tagadta az Istent és annak képmását az embert is, újra tanyát verjen. Nem élhetünk függőségben, kiszolgálóként, saját szuverén magyar utunkat kell járjuk. Ezért is igazságot Magyarországnak!

• A békemenet csodája az összetartozás ereje, a mosoly, az egymásra figyelés, a szeretet megnyilvánulása, mely békét és nem háborút akar, ami kölcsönös tiszteletet kíván a szabadság nemzetének, nekünk magyaroknak!
Amit aztán a békéért kiálló szimpatizánsunk, barátunk kapott halálos fenyegetések formájában, azt nem lehet másképpen értékelni, mint a gyűlölet és a háború, a másikat eltiporni akaró akarat. Igazságot Magyarországnak, tiszteletet a hősöknek, és a béke mellett kiállóknak. Nem engedhetjük, meg, hogy megfélemlítsenek bárkit is politikai nézetei miatt, nem engedhetjük meg, hogy a béke melletti kiállást a háborús uszítás nyomja el.

• A magyar egyetemisták kizárása, a háborúpártiak és a gyűlölet mind egy tőről fakad, mind az az ideológia, amit 1956-ban már megbuktattunk: a kommunizmus. Most új köntösben, de ugyanúgy Istent, embert, nemzetet tagad és egy új brüsszeli nihilista amorf birodalmat akar létrehozni, és ehhez eszközül használja a háborút. Erre mondunk nemet! Mert igaza van a békeszerető magyar nemzetnek!

• Persze azért pozitív megerősítés is ért a hétvégén: a Csabai Kolbászfesztivál bebizonyította, hogy az emberek pontosan értik mi a valóság, értik azt, hogy mi az igazság, hogy mi az adott szó ereje, a másik tisztelete, a munka gyümölcse, a közös munka öröme. Kár, hogy Brüsszelben már nem...