Ha szabadságunk van, mindenünk van, de ha nincs szabadságunk, akkor semmink sincs!

1956. október 23-a a magyar történelem egyik legdicsőbb napja. Nem a győzelem tette azzá, hanem a bátorság, az önfeláldozás és az a megalkuvást nem tűrő hit, amellyel a magyarok szembeszálltak a zsarnoksággal.

Ma, 69 évvel később is kötelességünk emlékezni és tanítani gyermekeinknek, mit jelent a szabadság és a hűség a hazához. A történelem sötét fejezetei figyelmeztetnek bennünket, hogy ami egyszer megtörtént, az soha többé nem ismétlődhet meg. Különösen nagy súlya van ennek az üzenetnek Kistarcsán, ahol a kommunizmus szörnyűségei testközelből érintették az embereket.

Az ’56-os hősök egy szabad, békés és erős Magyarországért küzdöttek. Nekünk az a feladatunk, hogy méltók legyünk hozzájuk, hogy dolgozzunk, álmodjunk és éljünk magyar módra, a szabadság és a béke fáklyáját továbbadva.

Emlékezzünk és maradjunk hűek nemzetünkhöz, mert a szabadságunk és a békénk mindennek az alapja!