Magyar kultúra = független színházak?

De mi is az az 1 milliárd amivel a debreceni Csokonai Nemzeti Színház finanszírozása emelkedik?
Művészet, tehát a HVG művészeti szakértő újságírói is tudják jól, ha a képnek csak egy mozaikját nézed, nem látod a teljes kompozíciót! Vagy lehet, hogy megint ez volt a cél.

Nagy ecsetvonásokkal akkor a teljes kép így néz ki:

A HVG tegnap arról számolt be, hogy a Csokonai Nemzeti Színház 1 milliárd forintos többlettámogatást kapott. A cikk azonban kiragadott számokra épít, miközben a teljes kultúrstratégia ennél jóval árnyaltabb képet mutat.
• A kormány összeségében évente 25 milliárd forinttal támogatja a közös működtetésű színházakat, az elmúlt évhez képest sikerült ebben 30%-kal előre lépnünk 30 vidéki és 7 budapesti színház esetében! Bár köszönetet nem vár az ember, de legalább a tényekkel való szolid találkozást remélhet, remélhetne.
• Idén a független szervezetek 830 millió forintot már megkaptak, 2026-ban pedig döntésem értelmében ez az összeg több mint 1,2 milliárdra nő, azaz itt is egy jelentős forrásbővülésről beszélhetünk!
• Mindezek mellett az egyes előadásokhoz kapcsolódó pályázati támogatások kerete is idén 1 milliárd forinttal növekedett, elérve így a 6 milliárdot, melyből a források 30%-a független szervezetekhez került. És itt érdemes egy pillanatra elidőznünk, mert a HVG is politikai okból szándékoltan csak azokat tekinti függetlennek akik a magyar kultúra száraz kóró elvét magában foglaló Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) tagjai. De kérem a függetlenség kategóriája pont nem lehet egy politikailag motivált szervezethez való tartozás függvénye…
• Azt se felejtsük el, hamár valaki képet próbál festeni az színházi világról, hogy a Déryné Program, melynek köszönhetően a legkisebb falvakban is elérhetővé válik a színház, az elmúlt 5 évben 170 független alkotónak adott lehetőséget, közel 5000 előadás valósult meg, összesen 2 milliárd forintos támogatással, ez is közvetlenül a független alkotókat segítette, na nem a tudatosan FESZ-ítő értelmezésben.

A Csokonai Nemzeti Színház támogatása tehát nem kivétel, hanem része annak a következetes stratégiának, amely Budapesten, vidéken és a határon túl is erősíti a magyar kultúrát.

A kulturális finanszírozásról tehát nem kiragadott számok alapján érdemes véleményt formálni – hanem a teljes – Csontváry - kép ismeretében.