Ma délelőtt augusztus 20. alkalmából adományozható állami kitüntetéseket és művészeti elismeréseket adtam át a Pesti Vigadóban. Alább az ünnepi alkalmon elmondott beszédemet olvashatják.

Tisztelt Kitüntetettek, Tisztelt Vendégeink! Kedves Ünneplő Közösség!

Születésnapot ünneplünk. A keresztény magyar államiság születésnapját. Több mint ezer év. Harminc emberöltő. Nemzetünk születésnapja nemcsak egy ország ünnepe, hanem minden magyaré. Azoké akiknek születésnapját generációról generációra ünnepli családjuk, vagy történelmünket formáló tettei miatt nemzetünk, Európa és a világ, mert örökségük velünk él most is.

Mindannyiuk közül is egyik legnagyobb formátumú államférfink, szentünk István Király, aki nem csupán országot, hazát teremtett, hanem mindezt a kereszténység fundamentumára helyezte. Melynek szegletkövei hitünk által formált kultúránk, a világot jobbítani szándékozó tudásunk, a közösséget szolgáló hivatásunk, és nemzetünk jövőjének zálogai, családjaink.

Mi tartott meg Bennünket, hogy most is itt, így, együtt ünnepelhetjük nemzetünk születésnapját? Nem, nem a szerencse, és nem a véletlen és nem a történelem játéka. Mi tehát a kulcs, hogy itt élünk, itt élhetünk, formálhatjuk nemzetünket, s irányt mutathatunk Európának?

Szuverenitásunk fundamentumai: Kereszténységünk, kultúránk, családjaink és hivatásunk!
Kereszténységünk, amely nemcsak megtartott, hanem Mária országaként oltalmazott Bennünket. Kultúránk, amely nekünk nem száraz kóró, hanem a kereszténységen nyugvó, az államalapításon, a honfoglaláson túli korokhoz, életrendünk régi mintázataihoz visszanyúló kovász. Családjaink, amelyek minden vihart túlélve adtak tovább hitet, nyelvet, tartást. Hivatásunk, ami mindig többre hívott, mint ami kényelmes vagy könnyű. Hivatás, amely szakma és elköteleződés, meghívás és küldetés.

Hivatás, amely egyet nem bír: a silányságot. Mert tudjuk, aki valódi hivatást hordoz, az nem lehet silány. A hivatást szeretők közössége kiveti a tévtanítókat akik saját nevükben szólnak. Kiveti a hamis prófétákat, akik hangzatos ígéreteket tesznek, akiknek nincs igaz küldetése, vagy feladatuk éppen az, hogy a küldetésüket hazugsággal teljesítsék!
A mi prófétáink, Szent István királyunk, aki országot alapított. Hunyadi János, aki védelmezett. Zrínyi Ilona, aki nem alkudott meg. Rákóczi, aki a szabadságért küzdött. Széchenyi, aki emelt. Mindszenty, aki nem hátrált, Márton Áron aki az igazság őre volt.
És mindazok, akik hűek maradtak nemzetünkhöz, akik a magyar ügyet szolgálták!

Tisztelt Kitüntettek!

Akik büszke magyarok, a mindennapokban vallják, hogy magyarnak lenni büszkeség, magyarnak lenni kiváltság, magyarnak lenni küldetés! Mi vagyunk a magyarok, mi vagyunk Magyarország: senki nem énekel úgy a világon, mint Sebestyén Márta. Senki nem rendez úgy színdarabot, mint Vidnyánszky Attila. Egyetlen nemzet tagja sem küld olyan szavakat a világűrből, mint Kapu Tibor. Senki nem futballozik azzal a különleges kreativitással, mint Szoboszlai Dominik. És senki nem nevel úgy magyar tisztességgel embereket, mint Böjte Csaba.

Egyediek vagyunk, egyedi látásmóddal és gondolatokkal, különleges hagyományokkal, amelyeket generációk tapasztalata, fájdalma és öröme formált.
Csak mi magunk fogjuk magunkat a legjobbaknak tartani. Senki más nem teszi meg ezt a szívességet. Nem becsülünk le másokat, de a saját szemünkben saját magunkat láthatjuk csak a legjobbnak.

Mi vagyunk a magyarok, Önök akik a magyar kultúra, a magyar csodás népi hagyományok, a tudomány, az oktatás, a család- és ifjúságügy megbecsült szakemberei, képviselői.
Művészek, tanárok, egyetemi oktatók-kutatók, a tudomány emberei. Mindaz, amit tudunk a világról és hazánkról, és mindaz, amit majd még megismerünk, megtanulunk és továbbadunk róla, az az Önök elméjében és szívében, lelkében van, Önök emelik a mindennapokban magasba a magyar nemzetet!
Önök, akiktől generációk tanulják meg egyenes gerinccel: a Himnuszt nem hallgatni, énekelni kell. Önök, akiktől fiatalok százai tanulnak néptáncot népzenét, és értik meg a klasszikusokat. Önök, akik kulturális örökségünk gyöngyszemeit vezetik, akik a világ élvonalába juttatják egyetemeinket, tudományunkat! Önök, akiktől élővé válnak évszázados, ezredes hagyományaink. Önök, akik tanítanak, a sport szeretetére nevelnek fiatalokat, akik kitartása segítséget, támogatást hoz a legnehezebb helyzetben lévőknek, akik gyógyulást adnak a betegségben szenvedőknek! Akik kölcsönös tiszteletben viseltetnek a magyar és türk hagyományoknak! Akinek hegedű virtuozitása a világot varázsolja el.
Gratulálok mindannyiuknak, és köszönöm családjaik, barátaik, munkatársaik Önöket támogató szeretetét!

Tisztelt Vendégeink!

Nap nap után folyamatosan döntési helyzetek előtt állunk. Ám valahogyan mégiscsak meg kell kísérelnünk a kérdésekre adott bonyolult választ letisztítani.

Az én letisztított válaszom így szól: mindig csak azt nézd, hogy mi jó a magyaroknak. Minden döntésedet, minden tettedet, szavadat és gondolatodat csakis azon a mérlegen mérd meg, ami azt mutatja meg, hogy mi a jó a hazádnak.
Sokszor nem könnyű eligazodni a dilemmák között. Mi ad útmutatót, hol az itiner? Csakis a tudásban, a felkészültségben. Ha Önök át tudják adni ismereteiket, tudásukat, akkor az egyértelmű iránytű lesz azok fejében és szívében, akik Önöktől tanulnak.

Kedves Ünneplő Közösség!

Sokszor hallgattuk és énekeltük együtt az István a Királyt, melyben felcsendül, adj békét Uram! Amikor a nemzetünk születésnapját ünnepeljük, akkor különösen is gondolnunk kell Kárpátalján élő nemzettársainkra, és imádságos lélekkel kell kérnünk a békét. A békét ami nem a passzivitás, hanem a cselekvő bölcsesség állapota. A békét hiszen a békében tudjuk igazán megőrizni azt, akik vagyunk.

Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy, mint történelmünkben oly sokszor az elkövetkező évek arról szólnak majd, hogy meg tudjuk-e őrizni döntési jogunkat – meg tudjuk-e védeni azt, amit Szent István ránk hagyott. Közös felelősségünk, hogy nemzetünk értékállóságát, a teremtett világ rendje szerinti tiszteletét, a családok iránti elkötelezettségét megőrizzük egy olyan korban, amikor számos helyen a mindezen alapvető értékeket tagadó amorf ideológiák tombolnak.

A Kárpát-medence mindig is a Kelet és a Nyugat találkozási pontja volt. Szent István királyunk a nyugati kereszténységet választotta, ugyanakkor jó kapcsolatokat ápolt Kelet felé is. A kereszténység ma sem zár el bennünket a világtól, kapaszkodót ad: évezredes értékeink mentén építünk hidakat, őrizzük magyar és keresztény identitásunkat.

Tisztelt Vendégeink!

Magyarország erős! Önök ezért tett elköteleződését a kitüntetéssel ismeri el közösségünk, de ez egyben osztott felelősségünk van abban is, hogy ez így is maradjon! Gratulálok mindannyiuknak, sok erőt, sikert és egészséget kívánok Önöknek!
Isten éltesse Önöket, Isten éltesse szeretett hazánkat! Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország!