️ 𝘼 𝙨𝙯𝙖𝙣𝙠𝙘𝙞𝙤́𝙠 𝙨𝙯𝙖́𝙢𝙖 𝟮𝟬𝟭𝟬 𝙤́𝙩𝙖 𝙠𝙚́𝙩 𝙚́𝙨 𝙛𝙚́𝙡𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙨𝙚́𝙧𝙚 𝙚𝙢𝙚𝙡𝙠𝙚𝙙𝙚𝙩𝙩, 𝙫𝙞𝙨𝙯𝙤𝙣𝙩 𝙖𝙯 𝙚𝙧𝙚𝙙𝙢𝙚́𝙣𝙮𝙚𝙨𝙨𝙚́𝙜𝙪̈𝙠 𝙖𝙯 𝙚𝙡𝙢𝙪́𝙡𝙩 𝙚́𝙫𝙚𝙠𝙗𝙚𝙣 𝙨𝙯𝙞𝙣𝙩𝙚 𝙣𝙪𝙡𝙡𝙖́ 𝙖 𝙘𝙨𝙤̈𝙠𝙠𝙚𝙣𝙩.
Ez derül ki a Makronóm Intézet kutatásából.

Hogy miért? Bemutatom négy percben és négy pontban.

𝟭. 𝗔 𝘀𝘇𝗮𝗻𝗸𝗰𝗶𝗼́𝗸 𝗺𝗮́𝗿 𝗮 𝗺𝘂́𝗹𝘁𝗯𝗮𝗻 𝗶𝘀 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝗸𝗼𝗿𝗹𝗮́𝘁𝗼𝘇𝗼𝘁𝘁𝗮𝗻 𝗺𝘂̋𝗸𝗼̈𝗱𝘁𝗲𝗸 𝗲́𝘀 𝗶𝗻𝗸𝗮́𝗯𝗯 𝗻𝗮𝗴𝘆𝗼𝗯𝗯 𝗸𝗮𝘁𝗮𝘀𝘇𝘁𝗿𝗼́𝗳𝗮́𝗯𝗮 𝘁𝗼𝗿𝗸𝗼𝗹𝗹𝘁𝗮𝗸
• 1806-ban Napóleon megpróbált tengeri blokádot felállítani az Egyesült Királyság meggyengítésére, mire a britek hasonló szankciókkal válaszoltak, és létfontosságú termékeket tartottak vissza. A politikailag teljesen eredménytelen, de a két nemzet polgárainak életét jelentősen megkeserítő konfliktus közvetlenül hozzájárult a Napóleon-féle orosz invázióhoz 1812-ben.
• Az Egyesült Államok szankciós politikája Irak, Líbia vagy Szíria ellen humanitárius krízishez vezetett.
• Sikertörténetek is vannak, amelyek közül kiemelkedik az apartheid vége Dél-Afrikában, amelyhez az ENSZ által 1987 novemberében elfogadott olajembargó járult hozzá.

𝟮. 𝗔 𝗻𝘆𝘂𝗴𝗮𝘁𝗶 𝘀𝘇𝗮𝗻𝗸𝗰𝗶𝗼́𝗸 𝗺𝗮 𝗮 𝗹𝗮𝘁𝗼𝗿𝗮́𝗹𝗹𝗮𝗺𝗼𝗸𝗮𝘁 𝘃𝗲𝘀𝘇𝗶𝗸 𝗰𝗲́𝗹𝗯𝗮, 𝗳𝗲𝗹𝗲𝗺𝗮́𝘀 𝗲𝗿𝗲𝗱𝗺𝗲́𝗻𝘆𝗲𝗸𝗸𝗲𝗹
• Az elmúlt évtizedekben a Nyugat által kivetett szankciók többnyire olyan kis és középhatalmakat érintettek, amelyeket az Egyesült Államok „latorállamoknak” minősített – ebbe a csoportba tartozik ma Irán, Kuba, Venezuela, Észak-Korea és Szíria.
• Példának okán 1979-es forradalomig Irán volt az USA legfontosabb stratégiai partnere a Közel-Keleten, azóta viszont – immár 40 éve – szankciókkal sújtják, 2018-tól pedig számos olajexport-korlátozást is kivetettek az országra.
• A lépéssel Washington kezdetben némi nyomást tudott gyakorolni Iránra, azonban Kínának köszönhetően sikerült megkerülni a súlyos gazdasági következményeket: Kína az idén már közel napi 1 millió hordónyi olajat vásárol Irántól, és ezzel a perzsa középhatalom legnagyobb olajimportőre lett. Miközben a brent kőolaj ára szárnyalt, a kínai vásárlók kihasználták, hogy Irántól olcsóbban vásárolhatnak nyersolajat. Így Kína szemszögéből az árkülönbségből származó nyereség felülmúlta az USA szankcióinak kockázatát, és az akadályok ellenére az iráni rezsim is a helyén maradt.
• A történelem azt mutatja, hogy ahol megdőltek a nemkívánatos rezsimek, ott az nem a szankciók, hanem fegyveres harcok nyomán történt – erre példa Irak, Líbia vagy Jugoszlávia. Ezen esetekben a Nyugat katonailag is beavatkozott a rendszer megbuktatásának érdekében.

𝟯. 𝗔 𝘀𝘇𝗮𝗻𝗸𝗰𝗶𝗼́𝗸 𝗰𝘀𝗼̈𝗸𝗸𝗲𝗻𝗼̋ 𝗲𝗿𝗲𝗱𝗺𝗲́𝗻𝘆𝗲𝘀𝘀𝗲́𝗴𝗲𝘁 𝗺𝘂𝘁𝗮𝘁𝗻𝗮𝗸
• A Peterson Institute for International Economics megvizsgálta az 1914 és 1990 közötti időszak 115 szankcióját – köztük 78 USA által kivetettet. Ezeknek mindössze 35 százaléka volt legalább részben sikeres, és csak 6 tényező együttes fennállása esetén voltak eredményesek (1. a célok szerényebbek voltak, 2. a szankcionált országoknak kisebb és gyengébb volt a gazdasága, 3. politikailag instabilak voltak, 4. jelentős volt az amerikai kétoldalú kereskedelmük, 5. a szankciókat gyorsan implementálták, 6. a szankcionáló állam költségei alacsonyak maradtak).
• Az 1970 és 1997 közötti egyoldalú amerikai szankciók az esetek mindössze 13 százalékában érték el a céljukat, miközben az USA gazdaságának évente 15-19 milliárd dollárjába kerültek.
• Az Austrian Institute of Economic Research (WIFO) szélesebb körű vizsgálatot végzett, ezerháromszáz huszonöt, 1950 és 2022 között kivetett szankció hatásait elemezve. A 2022-ben Oroszországra kivetett szankciók eredményességét még korai firtatni, 2016-tól kezdve látható a folyamat, amely szerint az új szankciók alig érik el a céljukat (ábra a kommentben).

𝟰. 𝗔 𝘁𝗮𝗽𝗮𝘀𝘇𝘁𝗮𝗹𝗮𝘁𝗼𝗸 𝗮𝗹𝗮𝗽𝗷𝗮́𝗻 𝗮 𝘀𝘇𝗮𝗻𝗸𝗰𝗶𝗼́𝗸 𝗮 𝗻𝗮𝗴𝘆𝗵𝗮𝘁𝗮𝗹𝗺𝗮𝗸𝗮𝘁 𝗻𝗲𝗺 𝘁𝘂𝗱𝗷𝗮́𝗸 𝗺𝗲𝗴𝗮́𝗹𝗹𝗶́𝘁𝗮𝗻𝗶.
• Míg a kis államokkal és középhatalmakkal szemben bevett nyomásgyakorlási eszköznek számítanak a szankciók, jóval ritkábban eredményesek, ha nagyhatalmakkal szemben alkalmazzák őket.
• A retorziók sikeressége abban az esetben lehetségesek, ha széles körű egyetértés van azok szükségességéről, és ezért a kivető államok egységesen cselekednek.
• Az Oroszország elleni intézkedések esetén nem látható a nemzetközi közösségen belül ilyesfajta összefogás, és egyértelmű állásfoglalás sem.
• Ezenfelül Oroszország néhány évvel ezelőtt még a Nyugat első számú kőolaj- és földgázbeszállítója volt, és továbbra is a legnagyobb dúsítotturán-beszállítója.
• A jelenlegi nyugati stratégia célja az, hogy a szankciók Moszkvának jobban fájjanak, mint az USA-nak és Európának, aminek a hatására Moszkva felhagy az agresszióval.
• Viszont Oroszország jobban képes diverzifikálni az eladásait, mint ahogy Európa képes alternatív forrásokat felkutatni.

Amennyiben tehát az a cél, hogy Oroszország állítsa le a hadicselekményeit Ukrajnában, a történelem azt mutatja, hogy a szankcióknak nincs meg a szükséges kényszerítőerejük. Nehézségeket ettől függetlenül okoznak Moszkvának.
️ A közvetlen fegyveres beavatkozáson és a tárgyaláson túl egyéb valós eszköz nincs a Nyugat kezében arra, hogy Moszkva viselkedését megváltoztassa.

️Mivel harmadik világháborút senkinek nem áll érdekében kirobbantani, a cél pedig a
béke megteremtése, így valójában 𝗮𝘇 𝗲𝗴𝘆𝗲𝘁𝗹𝗲𝗻 𝗹𝗲𝗵𝗲𝘁𝗼̋𝘀𝗲́𝗴 𝗮 𝘁𝘂̋ 𝘀𝘇𝘂̈𝗻 𝘁 𝗲́ 𝗮 𝗯𝗲́𝗸𝗲.

#szankciók #kutatás #eredmények