𝗠𝗶𝗻𝗱𝗶𝗴 𝗮 𝘃𝗲́𝗴𝗲́𝗻 𝘃𝗮𝗻 𝘃𝗲́𝗴𝗲

A magyar beruházási ráta a válság alatt is a 27-28 százalékos rekordsávban mozgott. A válság két évében 40 százalékkal több beruházást valósítottak meg a cégek Magyarországon, mint visegrádi vetélytársainknál, sőt a lengyelekhez képest nálunk 60 százalékkal több beruházás valósult meg 2021-ben. A különbség még sose volt ekkora. A jelen beruházása pedig a jövő növekedése.

A beruházások hatása nem jelenik meg azonnal a növekedésben, hiszen a megvásárolt gépeket üzembe kell helyezni, a megrendeléseket „be kell húzni”, le kell gyártani és értékesíteni kell, miközben a beruházásoknak jelentős az import-vonzata, ami makrogazdasági szinten a növekedést a jelenben csökkenti. A beruházások során ugyanis gépeket, berendezéseket, technológiát és alapanyagokat vásárolnak a cégek, és bár van néhány sikeres célgép gyártó vállalkozás Magyarországon, amelyek robotokat gyártanak még a világ legautomatizáltabb gazdaságába, Dél-Koreába is, de összességében több gépet importálunk ilyen magas beruházási szint mellett, mint amennyit exportálunk és a alapanyagok jelentős részét is külföldről vesszük, hiszen nem vagyunk nyersanyag-nagyhatalom.

️ Nem csak a makroszámok szintjén, de az országot járva és a cégeket látogatva is látszik a beruházás-ösztönző és munkaalapú válságkezelés eredménye. Egyre-másra mutatják be a vállalkozók a beruházásaikat. Elmondásuk szerint, ha most állnának neki tervezni, akkor az eszközök 30-40 százalékkal többe kerülnének a megnövekedett világpiaci alapanyagárak és szállítási költségek miatt, és 6-8 hónap helyett 12-18 hónapos határidővel szállítanának a gépgyártók. Márpedig a többletkereslet a világgazdaság újraindulásával hirtelen jelentkezett és az nyert, aki talpon maradt, sőt a válság alatt „gyúrt”, erősített, bővített.

️️ Ezért adtunk két feltétellel pénzt a vállalkozásoknak már a válság legelejétől: ha megtartják munkavállalóikat, és ha nem halasztják el a beruházásaikat. Mindemellett folytattuk a versenyképességet és ezen keresztül a gazdasági növekedést hosszú távon meghatározó tudástermelő rendszereink átalakítását és megszilárdítását.

‍ Átalakítottuk a szakképzést és a felnőttképzést: mindkét tudástermelő rendszerünket közelebb vittük a vállalkozásokhoz, hogy igényeiknek megfelelő képzések valósulhassanak meg. A magyar gazdaság újraindításával egy időben elindított új felnőttképzési rendszerben arra képezhetik a cégek a munkavállalóikat, amire csak akarják és kaphatnak hozzá munkavállalónként akár félmillió forintot is. (Mi adatalapon tudjuk mérni a támogatások hasznosulását.) A szakképzésben 2021 szeptemberétől a vállalkozások a náluk dolgozó és tanuló diákok után havi 200-250 ezer forintot kapnak, ami fedezi a diákok bérét és a taníttatásuk költségét. A Tanítsunk Magyarországért programmal elérjük a távoli kistelepülésen élő általános iskolásokat is és ezzel közel került az a célunk, hogy 2030-ra minden most általános iskolás rendelkezzen legalább szakmával és a képességeinek megfelelően boldoguljon.

A válság alatt közel megdupláztuk a kutatás-fejlesztési és innovációs alap forrásait és sikeres nemzetközi példák mentén végrehajtottuk az innovációs és az egyetemi rendszereink modellváltását, hogy közelebb vigyük őket a gazdaság szereplőihez. Hosszú előkészítés után az elmúlt 650 év legnagyobb egyetemfejlesztése vette kezdetét Magyarországon 2021 augusztusában. A válság alatt egyik évről a másikra közel megdupláztuk egyetemeink működési költségvetését és 2700 milliárd forintos fejlesztésbe kezdtünk. (Csak érzékeltetésképpen: minden idők legnagyobb zöldmezős beruházása, az SK Innovations 681 milliárd forintból valósul meg.)

Jelen pillanatban azt mondhatjuk el csupán, hogy a válságkezelés rövid távon eredményes volt, mert a munkához való viszonyunkat megőriztük, hiszen soha ennyien, 4,7 millióan, nem dolgoztak Magyarországon az elmúlt 30 évben, mint most, és a magyar gazdaság teljesítménye fél évvel korábban elérte a válság előtti szintjét, mint a világgazdaság egésze. Vagyis a teljes világgal szemben fél éves előnyre tettünk szert.
Méghozzá úgy, hogy a beruházások kapacitásbővítő és a tudástermelő rendszereink termelékenység növelő hatása egyelőre mérsékelten érződik. Úgyhogy messze még a célegyenes.