Mákos, mákos, mákos, diós, mákos, (…), mákos, futás, futás, futás.

🏃🏻 A futás mindenre jó gyógyír. Helyreteszi a gondolatokat, az érzéseket, fejleszti az állóképességet, az akaraterőt. Felgyorsítja az anyagcserét, elégeti a mákos bejgliket és azt az egyszer-egyszer véletlenül becsúszó diósat is, amikor mellényúlunk a mákosnak. És nem kell hozzá más, csak egy jó cipő, egy csalogató ösvény, egy felfedezendő új útvonal, vagy a régi bevált házkör.

A futás olyan mint az élet. Mindenkinek a saját tempójában ajánlott, de lehetőség szerint technikásan, sérülésmentesen és erőlködés nélkül, ami nem jelenti az erőfeszítés, a fejlődni vágyás hiányát.

Sokat köszönhetek a Chi futás technikájának, amely az erőlködés és sérülésmentes futáshoz nagyban hozzásegít. A lényege négy egyszerű pontban összefoglalható. 1. Álljunk teljesen egyenesen, úgy mintha csak a vázszerkezetünk tartana bennünket, nem az izmaink. 2. A következő, amit meg kell értenünk, hogy futás közben lényegében két erő hat ránk: a gravitáció és az azzal ellentétes ellenerő. Ha a teljesen egyenesen állásból egy picit előredőlünk, akkor a gravitációs középpontunk a lábunk elé helyeződik, vagyis ha nem lépünk előre, akkor egy idő után nehéz lesz tartani magunkat és orra bukunk. 3. Akkor járunk a legjobban, hogy ha csak a gravitációs középpontiunkig lépünk előre futás közben, mert ha az elé lépünk, akkor lassítjuk magunkat. 4. Ha kellően lazán tartjuk a lábainkat, csípőnket, karjainkat, akkor a kínaiak szerint testünk erőközpontjának számító Chiből indíthatjuk a mozgást, ami valahol a köldökünk alatt helyezkedik el.

Innentől kezdve már nincs más dolgunk, csak szedni a lábunkat és szaporázni.

Mindenkinek jó gyakorlást, az életében előrehaladást és közben sok-sok dinamikus egyensúlyi pontot kívánok 2022-re! Amennyiben így alakul, a folyamatos flowban megtalálhatjuk a boldogságunkat.