️ 𝐀 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚𝐬𝐚́𝐠 𝐡𝐢𝐝𝐞𝐠𝐡𝐚́𝐛𝐨𝐫𝐮́𝐣𝐚 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠𝐨𝐭 𝐢𝐬 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐢. 𝐑𝐨̈𝐯𝐢𝐝𝐞𝐧 𝐚𝐫𝐫𝐨́𝐥, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢 𝐳𝐚𝐣𝐥𝐢𝐤 𝐦𝐨𝐬𝐭, 𝐡𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐞́𝐫𝐢𝐧𝐭𝐢 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠𝐨𝐭 𝐞́𝐬 𝐦𝐢 𝐚 𝐭𝐞𝐞𝐧𝐝ő. (𝐇𝐨𝐬𝐬𝐳𝐚𝐛𝐛 𝐞𝐥𝐞𝐦𝐳𝐞́𝐬 𝐤𝐨𝐦𝐦𝐞𝐧𝐭𝐛𝐞𝐧.👇)

A világgazdasági szembenállás új szintre lépett. Már nemcsak az 𝐄𝐠𝐲𝐞𝐬𝐮̈𝐥𝐭 𝐀𝐥𝐥𝐚𝐦𝐨𝐤 próbálja vámokkal, exportkorlátozásokkal és másodlagos szankciókkal saját érdekei szerint átrendezni és blokkosítani a globális gazdaságot, hanem 𝐊𝐢́𝐧𝐚 𝐢𝐬 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐬𝐚𝐛𝐛 𝐟𝐨𝐤𝐨𝐳𝐚𝐭𝐛𝐚 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐭. Jogi és gazdasági következményekkel fenyegeti azokat a külföldi vállalatokat és személyeket, amelyek végrehajtják a Peking által jogellenesnek tekintett amerikai szankciókat, vagy olyan európai intézkedésekben működnek közre, amelyeket Kína diszkriminatívnak és ellátási láncait veszélyeztetőnek minősít.

Röviden: Kína eddig megpróbálta egyben tartani a világgazdaságot a saját érdekei szerint, mostantól pedig 𝐚𝐳 𝐚𝐦𝐞𝐫𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐣𝐨𝐠 𝐞𝐱𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞𝐫𝐫𝐢𝐭𝐨𝐫𝐢𝐚́𝐥𝐢𝐬 (𝐀𝐦𝐞𝐫𝐢𝐤𝐚́𝐧 𝐤𝐢́𝐯𝐮̈𝐥𝐢) 𝐤𝐢𝐭𝐞𝐫𝐣𝐞𝐬𝐳𝐭𝐞́𝐬𝐞́𝐫𝐞 𝐚 𝐤𝐢́𝐧𝐚𝐢 𝐣𝐨𝐠 𝐞𝐱𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞𝐫𝐫𝐢𝐭𝐨𝐫𝐢𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐤𝐢𝐭𝐞𝐫𝐣𝐞𝐬𝐳𝐭𝐞́𝐬𝐞́𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥.

Ennek az a következménye, hogy egy globális vállalat számára egyre gyakrabban nem létezik olyan döntés, amely minden érintett országban jogszerűnek számít. Ha betartja az amerikai szankciókat, megsértheti a kínai ellen-szankciós szabályokat. Ha továbbra is üzletel a szankcionált kínai, iráni vagy más partnerrel, amerikai büntetésre számíthat.

Az Európai Unió látszólag mérsékeltebb eszközöket alkalmaz, mint az Egyesült Államok, de fenntarthatósági, kényszermunka-ellenes, támogatásellenőrzési és vállalati átvilágítási előírásainak kereskedelmi hatását egyre inkább protekcionista jellegűnek tekintik vetélytársai és szankcionálják.

𝐀𝐳 𝐄𝐠𝐲𝐞𝐬𝐮̈𝐥𝐭 𝐀𝐥𝐥𝐚𝐦𝐨𝐤 𝐚 𝐩𝐞́𝐧𝐳𝐮̈𝐠𝐲𝐢 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫, 𝐚 𝐝𝐨𝐥𝐥𝐚́𝐫 𝐞́𝐬 𝐚 𝐜𝐬𝐮́𝐜𝐬𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚́𝐤 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐭𝐭𝐢 𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧ő𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞́𝐭 𝐡𝐚𝐬𝐳𝐧𝐚́𝐥𝐣𝐚 𝐠𝐞𝐨𝐩𝐨𝐥𝐢𝐭𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐟𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐫𝐤𝐞́𝐧𝐭. 𝐊𝐢́𝐧𝐚 𝐚 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐟𝐞𝐣𝐥𝐞𝐭𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞́𝐭, 𝐚𝐳 𝐢𝐩𝐚𝐫𝐢 𝐤𝐚𝐩𝐚𝐜𝐢𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐭, 𝐚 𝐤𝐫𝐢𝐭𝐢𝐤𝐮𝐬 𝐧𝐲𝐞𝐫𝐬𝐚𝐧𝐲𝐚𝐠𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐞𝐥𝐥𝐚́𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐥𝐚́𝐧𝐜𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐭𝐞𝐬𝐳𝐢 𝐮𝐠𝐲𝐚𝐧𝐞𝐫𝐫𝐞 𝐚𝐥𝐤𝐚𝐥𝐦𝐚𝐬𝐬𝐚́, 𝐚𝐳 𝐄𝐮𝐫𝐨́𝐩𝐚𝐢 𝐔𝐧𝐢𝐨́ 𝐩𝐞𝐝𝐢𝐠 𝐚 𝐤𝐨̈𝐫𝐧𝐲𝐞𝐳𝐞𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐬𝐳𝐢́𝐧𝐯𝐨𝐧𝐚𝐥𝐚𝐭 𝐯𝐞́𝐝ő 𝐬𝐳𝐚𝐛𝐚́𝐥𝐲𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐚́𝐯𝐚𝐥 𝐩𝐫𝐨́𝐛𝐚́𝐥 𝐤𝐢𝐭ű𝐧𝐧𝐢. Jól láthatóan az előbbi kettő tényleges erő a világgazdaságban, míg utóbbi inkább vonzerő.

𝐀 𝟐𝟏. 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐝𝐢 𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚𝐬𝐚́𝐠𝐢 𝐭𝐮́𝐥𝐞́𝐥𝐞́𝐬𝐭 𝐞𝐠𝐲𝐫𝐞 𝐤𝐞𝐯𝐞́𝐬𝐛𝐞́ 𝐚 𝐯𝐨𝐧𝐳𝐞𝐫ő, 𝐞́𝐬 𝐞𝐠𝐲𝐫𝐞 𝐢𝐧𝐤𝐚́𝐛𝐛 𝐚𝐳 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐫𝐨𝐳𝐳𝐚 𝐦𝐞𝐠, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐞𝐠𝐲 𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐞𝐥𝐤𝐞𝐳𝐢𝐤-𝐞 𝐬𝐚𝐣𝐚́𝐭 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚́𝐯𝐚𝐥, 𝐟𝐢𝐧𝐚𝐧𝐬𝐳𝐢́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐬𝐚𝐥, 𝐚𝐝𝐚𝐭𝐨𝐤𝐤𝐚𝐥, 𝐤𝐫𝐢𝐭𝐢𝐤𝐮𝐬 𝐧𝐲𝐞𝐫𝐬𝐚𝐧𝐲𝐚𝐠𝐨𝐤𝐤𝐚𝐥 𝐞́𝐬 𝐨̈𝐧𝐚́𝐥𝐥𝐨́ 𝐞𝐥𝐥𝐚́𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐥𝐚́𝐧𝐜𝐨𝐤𝐤𝐚𝐥.

Egy kis európai országnak
- egyszerre kell kapcsolódnia az 𝐚𝐦𝐞𝐫𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢, 𝐩𝐞́𝐧𝐳𝐮̈𝐠𝐲𝐢 𝐞́𝐬 𝐢𝐧𝐧𝐨𝐯𝐚́𝐜𝐢𝐨́𝐬 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐡𝐞𝐳, valamint
- a 𝐤𝐢́𝐧𝐚𝐢 𝐢𝐩𝐚𝐫𝐢, 𝐧𝐲𝐞𝐫𝐬𝐚𝐧𝐲𝐚𝐠-, 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐞́𝐬 𝐛𝐞𝐬𝐳𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐨́𝐢 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐡𝐞𝐳 – már amennyiben a két nagyhatalom és az Európai Unió egyáltalán lehetőséget hagy erre, és
- egyszerre kell megerősítenie rezilienciáját, állóképességét az élelmiszer-önellátás és a vízbiztonság megteremtésével, valamint a humán képességek és a hazai vállalatok fejlesztésével.

A kormányok jönnek és mennek, a nemzeti képességek azonban csak évtizedes, következetes munkával építhetők fel – és néhány rossz döntéssel nagyon gyorsan lerombolhatók.

Hiszem és bízom benne, hogy előbb-utóbb ezek a szakpolitikai kérdések fogják uralni a magyar közvéleményt. Mert végső soron nem az dönti el Magyarország jövőjét, hogy ki nyeri meg a napi politikai csatákat, hanem az, hogy 𝐤𝐞́𝐩𝐞𝐬𝐞𝐤 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐮𝐧𝐤-𝐞 𝐭𝐮𝐝𝐚́𝐬𝐭, 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚́𝐭, 𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐯𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐥𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐞́𝐬 𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧𝐚́𝐥𝐥𝐨́ 𝐧𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚𝐬𝐚́𝐠𝐨𝐭 𝐞́𝐩𝐢́𝐭𝐞𝐧𝐢 𝐚 𝐛𝐥𝐨𝐤𝐤𝐨𝐬𝐨𝐝𝐨́ 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚𝐬𝐚́𝐠𝐛𝐚𝐧.

𝐀 𝐥𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐠: 𝐚 𝐠𝐥𝐨𝐛𝐚𝐥𝐢𝐳𝐚́𝐜𝐢𝐨́ 𝐧𝐞𝐦 𝐬𝐳ű𝐧𝐢𝐤 𝐦𝐞𝐠, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐠𝐞𝐨𝐩𝐨𝐥𝐢𝐭𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐛𝐥𝐨𝐤𝐤𝐨𝐤 𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞́𝐧 𝐮́𝐣𝐫𝐚𝐬𝐳𝐞𝐫𝐯𝐞𝐳ő𝐝𝐢𝐤. 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐞́𝐫𝐝𝐞𝐤𝐞 𝐚𝐳, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐧𝐨̈𝐯𝐞𝐥𝐣𝐞 𝐬𝐚𝐣𝐚́𝐭 𝐫𝐞𝐳𝐢𝐥𝐢𝐞𝐧𝐜𝐢𝐚́𝐣𝐚́𝐭, 𝐞́𝐬 𝐚𝐦𝐞𝐝𝐝𝐢𝐠 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐬, 𝐞𝐠𝐲𝐬𝐳𝐞𝐫𝐫𝐞 𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝𝐣𝐨𝐧 𝐛𝐞𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐯𝐚 𝐚 𝐧𝐲𝐮𝐠𝐚𝐭𝐢 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚𝐢-𝐩𝐞́𝐧𝐳𝐮̈𝐠𝐲𝐢 𝐞́𝐬 𝐚 𝐤𝐞𝐥𝐞𝐭𝐢 𝐢𝐩𝐚𝐫𝐢-𝐛𝐞𝐬𝐳𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐨́𝐢 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐛𝐞.

Akit részleteiben érdekel, mi zajlik a világban és mi erre a helyes szakpolitikai (policy) válasz, ajánlom a kommentben található hosszabb elemzésem.