𝐑𝐞𝐦𝐞́𝐧𝐲 𝐚 𝐤𝐚́𝐧𝐢𝐤𝐮𝐥𝐚́𝐛𝐚𝐧: 𝐊𝐢́𝐧𝐚𝐢 𝐚́𝐭𝐭𝐨̈𝐫𝐞́𝐬𝐬𝐞𝐥 𝐨𝐥𝐜𝐬𝐨́𝐛𝐛𝐚́ 𝐭𝐞𝐡𝐞𝐭ő 𝐚 𝐬𝐨́𝐭𝐚𝐥𝐚𝐧𝐢́𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐭𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐯𝐢́𝐳, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚 𝐩𝐚𝐥𝐚𝐜𝐤𝐨𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐯𝐢́𝐳

Lassan lecseng Európában a kánikula, de a vízhiány, az aszály és az ivóvízbiztonság kérdése nem fog lecsengeni.

A 21. század egyik nagy kérdése ugyanis ez lesz:
𝐡𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐥𝐞𝐬𝐳 𝐞𝐥𝐞́𝐠 𝐭𝐢𝐬𝐳𝐭𝐚 𝐢𝐯𝐨́𝐯𝐢́𝐳 𝐨𝐭𝐭 𝐢𝐬, 𝐚𝐡𝐨𝐥 𝐤𝐞𝐯𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐞́𝐝𝐞𝐬𝐯𝐢́𝐳, 𝐝𝐞 𝐬𝐨𝐤 𝐚 𝐧𝐚𝐩𝐟𝐞́𝐧𝐲 𝐞́𝐬 𝐬𝐨𝐤 𝐚 𝐭𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐯𝐢́𝐳?

Kínai kutatók most egy új, háromdimenziós napenergiás sótalanítási technológiát fejlesztettek. Az újdonság nem az, hogy tengervízből ivóvizet lehet előállítani. Ezt eddig is tudtuk. A nóvum az, hogy ezt 𝐤𝐢𝐜𝐬𝐢𝐛𝐞𝐧, 𝐧𝐚𝐩𝐞𝐧𝐞𝐫𝐠𝐢𝐚́𝐯𝐚𝐥, 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐛𝐞𝐧 𝐞́𝐬 𝐨𝐥𝐜𝐬𝐨́𝐛𝐛𝐚𝐧 próbálják megoldani.

A rendszer:

a napfény több mint 𝟗𝟎 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐥𝐞́𝐤𝐚́𝐭 𝐞𝐥𝐧𝐲𝐞𝐥𝐢, vagyis nagyon hatékonyan gyűjti be az energiát,
közel 𝟒𝟔 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐥𝐞́𝐤𝐤𝐚𝐥 𝐤𝐞𝐯𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐞𝐧𝐞𝐫𝐠𝐢𝐚́𝐯𝐚𝐥 párologtatja el a vizet,
és adott felületen 𝟖,𝟓-𝐬𝐳𝐞𝐫 𝐠𝐲𝐨𝐫𝐬𝐚𝐛𝐛𝐚𝐧 termel vízgőzt, mint a korábbi hasonló megoldások.

Egy kísérleti berendezés természetes napfény mellett 𝐧𝐚𝐩𝐢 𝟐𝟎 𝐥𝐢𝐭𝐞𝐫 𝐞́𝐝𝐞𝐬𝐯𝐢𝐳𝐞𝐭 állított elő, mindössze 𝟎,𝟕𝟓 𝐧𝐞́𝐠𝐲𝐳𝐞𝐭𝐦𝐞́𝐭𝐞𝐫𝐞𝐧, fenntartható módon. Ez körülbelül 10 ember alapvető napi ivóvízigényét fedezheti.

És itt jön az igazi jelentőség!

Nemcsak óriási, milliárdos vízügyi beruházásokban lehet gondolkodni, hanem családi, falusi, szigeti, mezőgazdasági vagy katasztrófahelyzeti megoldásokban is.

A kutatók a sótalanított vizet növénytermesztésre is használták: spenótot, kukoricát és kínai kelt tudtak vele felnevelni.

A „palackozott víznél olcsóbb” állítást persze óvatosan kell kezelni, mert a palackozott víz eleve drága összehasonlítási alap, de az irány izgalmas, mert a kérdés nem az, hogy minden problémát egyetlen technológia old-e meg, hanem az, hogy 𝐚 𝐯𝐢́𝐳𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐧𝐬𝐚́𝐠 𝐣𝐨̈𝐯ő𝐣𝐞́𝐭 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐤𝐨̈𝐳𝐩𝐨𝐧𝐭𝐢 𝐨́𝐫𝐢𝐚́𝐬𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐤𝐛𝐞𝐧 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥𝐣𝐮̈𝐤-𝐞 𝐞𝐥, 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐦𝐞𝐠𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐛𝐞𝐧 𝐭𝐞𝐥𝐞𝐩𝐢́𝐭𝐡𝐞𝐭ő, 𝐨𝐥𝐜𝐬𝐨́, 𝐧𝐚𝐩𝐞𝐧𝐞𝐫𝐠𝐢𝐚́𝐬, 𝐤𝐢𝐬𝐦𝐞́𝐫𝐞𝐭ű 𝐦𝐞𝐠𝐨𝐥𝐝𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐢𝐬.

A kánikula elmúlik.

De a jövő nagy kérdése marad:

𝐤𝐢 𝐭𝐮𝐝𝐣𝐚 𝐚 𝐧𝐚𝐩𝐟𝐞́𝐧𝐲𝐭, 𝐚 𝐭𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐯𝐢𝐳𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐚 𝐭𝐞𝐜𝐡𝐧𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚́𝐭 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫𝐢 𝐢𝐯𝐨́𝐯𝐢́𝐳-𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐧𝐬𝐚́𝐠𝐠𝐚́ 𝐚𝐥𝐚𝐤𝐢́𝐭𝐚𝐧𝐢?