𝐀 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐤𝐞́𝐫𝐭 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐢𝐤 𝐚𝐳 𝐮́𝐣 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐡𝐚𝐭𝐚𝐥𝐦𝐢 𝐯𝐞𝐫𝐬𝐞𝐧𝐲

Kettő percben arról, hogy a 21. századot mely országok nyerhetik meg. Röviden azok, amelyek képesek 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐳𝐧𝐢, 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐧𝐢 𝐞́𝐬 𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐳𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐬𝐞𝐧 𝐦𝐞𝐠𝐞𝐫ő𝐬𝐢́𝐭𝐞𝐧𝐢 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠 𝐥𝐞𝐠𝐣𝐨𝐛𝐛 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐢𝐭.

Mert a következő áttörések, mint az új gyógyszeripari platformok, az új egészségügyi eljárások, a kvantumtechnológiai megoldások, a mesterséges intelligencia új generációi, az energia- és anyagtudományi forradalmak nem önmaguktól születnek, hanem 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐤𝐛𝐨́𝐥, 𝐥𝐚𝐛𝐨𝐫𝐨𝐤𝐛𝐨́𝐥, 𝐦ű𝐬𝐳𝐞𝐫𝐩𝐚𝐫𝐤𝐛𝐨́𝐥, 𝐝𝐨𝐤𝐭𝐨𝐫𝐚𝐧𝐝𝐮𝐬𝐳𝐨𝐤𝐛𝐨́𝐥, 𝐩𝐨𝐬𝐳𝐭𝐝𝐨𝐤𝐭𝐨𝐫𝐨𝐤𝐛𝐨́𝐥, 𝐡𝐨𝐬𝐬𝐳𝐮́ 𝐭𝐚́𝐯𝐮́ 𝐟𝐢𝐧𝐚𝐧𝐬𝐳𝐢́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐛𝐨́𝐥 𝐞́𝐬 𝐛𝐢𝐳𝐚𝐥𝐨𝐦𝐛𝐨́𝐥.

1. 𝐀 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐦𝐚́𝐧𝐲𝐨𝐬 𝐭𝐞𝐡𝐞𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐚́𝐫𝐚𝐦𝐥𝐚́𝐬 𝐦𝐚 𝐦𝐚́𝐫 𝐠𝐞𝐨𝐩𝐨𝐥𝐢𝐭𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐢𝐧𝐝𝐢𝐤𝐚́𝐭𝐨𝐫 és megmutatja, hogy melyik ország tud egyszerre kínálni:
pénzt,
infrastruktúrát,
szakmai szabadságot (autonómiát),
hosszú távú kutatói életpályát,
nemzetközi kapcsolatrendszert,
kiszámítható politikai és intézményi környezetet.

A kutató ugyanis nem oda megy, ahol a legtöbb sajtóközlemény születik, hanem oda, ahol 𝐝𝐨𝐥𝐠𝐨𝐳𝐧𝐢, 𝐞́𝐩𝐢́𝐭𝐤𝐞𝐳𝐧𝐢 𝐞́𝐬 𝐚́𝐭𝐭𝐨̈𝐫𝐞́𝐬𝐭 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭 𝐞𝐥𝐞́𝐫𝐧𝐢.

2. 𝐊𝐢́𝐧𝐚 𝐞𝐳𝐭 𝐦𝐚́𝐫 𝐬𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐞́𝐬𝐤𝐞́𝐧𝐭 𝐤𝐞𝐳𝐞𝐥𝐢.

A globális versenyben Kína nemcsak állásokat kínál a hazatérő vagy odavonzott csúcskutatóknak, hanem 𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐳𝐞𝐭𝐞𝐭, 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭𝐨𝐭, 𝐥𝐚𝐛𝐨𝐫𝐡𝐚́𝐭𝐭𝐞𝐫𝐞𝐭, 𝐟𝐢𝐧𝐚𝐧𝐬𝐳𝐢́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐭 𝐞́𝐬 𝐮𝐭𝐚́𝐧𝐩𝐨́𝐭𝐥𝐚́𝐬𝐭 𝐞́𝐩𝐢́𝐭 𝐤𝐨̈𝐫𝐞́𝐣𝐮̈𝐤. Ezt a német csúcskutatási hálózat elnöke, Patrick Cramer ismerte fel és tartotta fontosnak közölni.

Ez óriási különbség.

A világszínvonalú tudós így nem elszigetelt presztízsnév lesz, hanem 𝐞𝐠𝐲 𝐮́𝐣 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐦𝐚́𝐧𝐲𝐨𝐬 𝐩𝐥𝐚𝐭𝐟𝐨𝐫𝐦 𝐚𝐥𝐚𝐩𝐢́𝐭𝐨́𝐣𝐚. Ez a tudásalapú gazdaság valódi logikája, hiszen 𝐚 𝐭𝐞𝐡𝐞𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐭 𝐧𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐞́𝐠 𝐮̈𝐧𝐧𝐞𝐩𝐞𝐥𝐧𝐢, 𝐦𝐞𝐠 𝐢𝐬 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐯𝐞𝐳𝐧𝐢.

3. 𝐄𝐮𝐫𝐨́𝐩𝐚 𝐞́𝐬 𝐍𝐞́𝐦𝐞𝐭𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐢𝐬 𝐟𝐞𝐥𝐢𝐬𝐦𝐞𝐫𝐭𝐞: 𝐚 𝐍𝐨𝐛𝐞𝐥-𝐝𝐢́𝐣𝐚𝐬𝐨𝐤𝐞́𝐫𝐭 𝐞́𝐬 𝐚 𝐣𝐨̈𝐯ő 𝐍𝐨𝐛𝐞𝐥-𝐝𝐢́𝐣𝐚𝐬𝐚𝐢𝐞́𝐫𝐭 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐭 𝐦𝐞𝐠 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐭𝐞𝐧𝐧𝐢.

Aki meg akarja nyerni a 21. századot, az nem elveszíti, hanem védi, vonzza és helyzetbe hozza a legnagyobb tudósait.

A németek ezt régóta intézményi szinten csinálják. Ennek egyik legerősebb példája a 𝐌𝐚𝐱 𝐏𝐥𝐚𝐧𝐜𝐤 𝐓𝐚́𝐫𝐬𝐚𝐬𝐚́𝐠, amelyet ma Patrick Cramer elnököl.

De mi is ez?

A Max Planck Társaság Németország egyik legfontosabb, világszínvonalú alapkutatási hálózata. 𝟖𝟓 𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐳𝐞𝐭𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞𝐭 𝐦ű𝐤𝐨̈𝐝𝐭𝐞𝐭, éves költségvetése meghaladja a 𝟐 𝐦𝐢𝐥𝐥𝐢𝐚́𝐫𝐝 𝐞𝐮𝐫𝐨́𝐭 (több mint 720 milliárd forintot), és tudósai között 𝟑𝟏 𝐍𝐨𝐛𝐞𝐥-𝐝𝐢́𝐣𝐚𝐬 szerepel.

Vagyis nem egyszerűen kutatóintézeti hálózat, hanem 𝐧𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐭𝐮𝐝𝐚́𝐬𝐬𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞́𝐠𝐢𝐚𝐢 𝐢𝐧𝐟𝐫𝐚𝐬𝐭𝐫𝐮𝐤𝐭𝐮́𝐫𝐚.

Olyan intézményrendszer, amely azt üzeni: 𝐚 𝐥𝐞𝐠𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐛𝐛 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐢𝐧𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐤𝐨̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐤, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐚 𝐣𝐨̈𝐯ő𝐛𝐞 𝐭𝐞𝐭𝐭 𝐥𝐞𝐠𝐟𝐨𝐧𝐭𝐨𝐬𝐚𝐛𝐛 𝐛𝐞𝐟𝐞𝐤𝐭𝐞𝐭𝐞́𝐬𝐞𝐢𝐧𝐤.

4. 𝐄𝐮𝐫𝐨́𝐩𝐚 𝐦𝐨𝐬𝐭 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭ő𝐬𝐞́𝐠𝐚𝐛𝐥𝐚𝐤𝐨𝐭 𝐥𝐚́𝐭.

Az Egyesült Államokban nőtt a tudományos finanszírozás és kutatói környezet körüli bizonytalanság, melyre válaszul Európa elindította a 𝐂𝐡𝐨𝐨𝐬𝐞 𝐄𝐮𝐫𝐨𝐩𝐞 kezdeményezést: a 2025-ben indult 500 millió eurós csomag mára közel 900 millió eurós kutatóvonzó programmá bővült.

Ez világos jelzés: Európa nemcsak beszélni akar a tudásalapú társadalomról, hanem 𝐯𝐞𝐫𝐬𝐞𝐧𝐲𝐛𝐞 𝐚𝐤𝐚𝐫 𝐬𝐳𝐚́𝐥𝐥𝐧𝐢 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠 𝐥𝐞𝐠𝐣𝐨𝐛𝐛 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐢𝐞́𝐫𝐭.

5. 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐚́𝐫𝐚 𝐚 𝐭𝐚𝐧𝐮𝐥𝐬𝐚́𝐠 𝐤𝐮̈𝐥𝐨̈𝐧𝐨̈𝐬𝐞𝐧 𝐟𝐨𝐧𝐭𝐨𝐬.

Magyarország tehetségben erős ország, a magyar szellem világszintű áttörésekre képes, de a 21. században ez önmagában nem elég.

A kérdés az, hogy tudunk-e olyan intézményi, finanszírozási és ipari környezetet építeni, amelyben a magyar kutató nemcsak elindulni tud, hanem 𝐢𝐭𝐭𝐡𝐨𝐧 𝐢𝐬 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐬𝐳𝐢́𝐧𝐯𝐨𝐧𝐚𝐥𝐨𝐧 𝐭𝐮𝐝 𝐤𝐢𝐛𝐨𝐧𝐭𝐚𝐤𝐨𝐳𝐧𝐢.

𝐀 𝐭𝐮𝐝𝐚́𝐬𝐚𝐥𝐚𝐩𝐮́ 𝐭𝐚́𝐫𝐬𝐚𝐝𝐚𝐥𝐨𝐦 𝐧𝐞𝐦 𝐬𝐳𝐥𝐨𝐠𝐞𝐧, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐬𝐭𝐫𝐚𝐭𝐞́𝐠𝐢𝐚, ́𝐬 𝐞𝐧𝐧𝐞𝐤 𝐤𝐨̈𝐞́𝐩𝐩𝐨𝐧𝐭𝐣𝐚́ 𝐚𝐧 𝐚 𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́ 𝐚́𝐥.

𝐤𝐢 𝐚 𝐤 𝐭𝐚𝐭́𝐢𝐭 𝐦𝐞𝐠 𝐞𝐜𝐬𝐮̈𝐥𝐢, 𝐚𝐳 𝐚 𝐣𝐨̈𝐯ő𝐣𝐞́𝐭 𝐞́𝐩𝐢́𝐭𝐢. 𝐀𝐤𝐢 𝐚 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨́𝐢𝐭 𝐞𝐥𝐯𝐞𝐬𝐳𝐢́𝐭𝐢, 𝐚𝐳 𝐚 𝐣𝐨̈𝐯ő𝐣𝐞́𝐫ő𝐥 𝐦𝐨𝐧𝐝 𝐥𝐞.

#Gazdaságstratégia #TudásalapúTársadalom #KutatásFejlesztés #Innováció #Versenyképesség #NobelDíj #MaxPlanck #Európa #Magyarország #Jövőipar