Magyar Péter maga ismerte el: szerinte „g*ci nagy háború lesz” — hogy pontosan idézzem.

Éppen ezért ma nem az a valódi kérdés, hogy Magyarország Európához, Oroszországhoz vagy Amerikához tartozik-e.

A valódi kérdés az, hogy folytatjuk-e azt a következetes, békepárti politikát, amely az elmúlt négy évben a diplomáciai kapcsolatok fenntartására, a józan ész képviseletére és Magyarország háborún kívül tartására épült — még akkor is, ha ehhez szembe kell mennünk a háborút váró és előkészítő európai politikai közeggel, amelyhez a Tisza is tartozik.

Kíváncsi vagyok, mit gondolnak erről azok a Tisza-szimpatizánsok, akik a háború veszélyéről szóló figyelmeztetéseket eddig cinikusan egyszerű kampányfogásnak minősítették.

A béke melletti kiállásunkkal ma már nem vagyunk egyedül. A szlovákok, a csehek és az olaszok is egyre inkább ebbe az irányba mutatnak, és zárt ajtók mögött más európai országok vezetői is hasonlóan gondolkodnak, még ha ezt nyíltan egyelőre nem is merik kimondani.

Tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Van min javítani. De a választás tétje most történelmi jelentőségű:
– háború vagy béke,
– sodródás vagy józan ész,
– külső nyomás vagy magyar érdek.

Ez egyben a legfontosabb gazdaságstratégiai kérdés is. Fejlődés csak békés körülmények között lehetséges, és a 21. századhoz méltó élet egyik alapja a megfizethető árú energia.

Erről is szól egy korábbi írásom, amely az Indexen is megjelent, más narratívákkal összevetve. A linket kommentben találjátok.