El a kezekkel a családok megkeresett pénzétől!

️ A Tisza „diverzifikálásnak” hívja azt, hogy le akarja választani Magyarországot az orosz energiáról, így arról az orosz olajról is, amelynek finomítására a százhalombattai olajfinomító optimálisan képes, amiből ráadásul nagy mennyiségben keletkezik dízelolaj és kerozin, amiből hiány van Európában. Értjük, kell a hely a multinacionális olajvállalatoknak. Ráadásul a százhalombattai olajfinomítót a családok megtakarításaira kivetett 1–1,5 százalékos különadóból akarják finanszírozni, ami évente 240–360 milliárd forintos léket ütne a családok pénztárcáján.

Mi ezzel szemben az elmúlt évtizedekben azon dolgoztunk, hogy a magyar családok előre tudjanak lépni pénzügyileg. Ezt most már a tiszások is kénytelenek elismerni, hiszen a szakmai anyagukban olvasható, hogy szerintük is „történelmi csúcson vannak a lakossági megtakarítások”, amelyek mintegy 13 ezer milliárd forintot tesznek ki, amelyből 11 ezer milliárd a lakossági állampapír. Köszönjük az elismerést. Eddig azért bíráltak minket, mert magas az államadósság, most meg azért dicsérnek, mert segítettünk a családoknak, 1 millió magyar családnak megőrizni a megtakarításainak az értékállóságát. Hogy is van az a Belga szám?

„Ha 20-as vagyok, az a baj.
Ha 30-as vagyok, az a baj.
Ha 70-es vagyok, az is baj.
Ha 80-as vagyok – az nem lehetek –, az is baj.”

A Tisza energiatervében ők maguk is elismerik: több és drágább finomítói olajra lesz szükség. Vagyis a „diverzifikáció” valójában azt jelenti, hogy a magyar családokkal fizettetnék meg a multicégek érdekeit.

️ Mi munka- és érdemalapú rendszert építünk 2010 óta: ha többet dolgozol és többet tanulsz, akkor arányosan többet vihetsz haza. Ha emellett gyermekvállalással hozzájárulsz az ország hosszú távú fenntarthatóságához, akkor még többet vihetsz haza, és külön támogatjuk a fészekrakásodat. Ebbe nem fér bele, hogy leváljunk az olcsóbb orosz energiahordozókról, miközben egy piaci beruházás számláját a középosztálybeli magyar családokkal akarják kifizettetni.

️ A politikai kockázat még súlyosabb. Akik egyszer már külföldieknek adták az országot, amit mi visszavettünk, most államosítást emlegetnek, majd – jó szokásukhoz híven – újraprivatizálnának, jó szokásukhoz híven a külföldiek felé. Ez az ötvenes évek padláslesöprésének és a kilencvenes évek rablóprivatizációjának tempója. Saját tervük szerint az áram- és gázszámlák 2–2,5-szeresére nőhetnének. Ezt pedig majd a családok „túlfogyasztására” fognák. Ez pedig a nyolcvanas évek tempója. Marxistákból lett neoliberálisokból lett neomarxistákkal állunk szemben, akik az ötvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes években is külföldi érdekeket képviselnek.

Közben azt hazudnák, hogy az új terheket majd a gazdagok és a NER-elit fizeti meg. A valóságban viszont mindenki fizetne, akinek van megtakarítása. Több mint egymillió magyar családnak van állampapírja. Ők lennének szerintük a bűnösök?

Ebből is látszik: a Tisza megBokrosodott, és Lendvai „nem lesz gázáremelés” Ildikó nyomdokaiba lépett.

✍️ Kosztolányi Karinthynak írt akrosztichonjának mintájára pedig várjuk a Baumgarten-díjas pályaműveket a kommentszekcióba, Shell-jeligére.

„Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.”