Az EU és Ukrajna kényszerítése arra, hogy lemondjunk az orosz energiáról, minden, csak nem diverzifikáció. Pláne most, hogy az iráni háború miatt elszabadulnak az energiaárak.

Az iráni háború miatt az energiahordozók nem jutnak el biztonságosan az óriás kitermelőktől a fogyasztókig: a Hormuzi-szoroson átmenő forgalom leállt, ami a globális olaj- és LNG-ellátás mintegy 20 százalékát érinti, valamint a térségben folyamatosan veszélyben vannak az útvonalak, nőnek a biztosítási díjak, a piac pedig azonnal pánikfelárat tesz az energiára.

A nyugati típusú (Brent) olaj ára pár nap alatt több mint 15 százalékkal nőtt, ami végigszivárog az üzemanyagárakba, a szállítási költségekbe, és végül az inflációba.

Az európai gázár (TTF) ez idő alatt még hevesebben, több mint 50 százalékkal nőtt. A katari LNG-szállítás – amely a globális kínálat közel 20 százalékát adja, és ahonnan Európa pótolni próbálná az orosz gázt – leállt, így a világ rálicitál a maradékra, Európa pedig az orosz források felelőtlen megszüntetése miatt kénytelen lesz fizetni.

Persze van még alternatív LNG-forrás: 2025-ben az EU LNG-importjának közel 58 százaléka az USA-ból jött, amely a drágább szállítás miatt eleve magasabb árszintről indult.

️ Ez nem diverzifikáció és nem ütésállóság, hanem új egyoldalú függőség, ami ráadásul kifejezetten törékeny is.

️ Eközben Ukrajna a biztos, kedvező árú és töretlen kelet felől érkező energiaellátással zsarolja Magyarországot és Szlovákiát: azt szeretnék, ha mi is ki lennénk szolgáltatva egy instabil térségből érkező forrásnak.

Mi ezzel szemben a biztos választást akarjuk. A biztos választás az, hogy nem vágunk el működő csatornákat ideológiai megfontolásból, egy drágább, törékenyebb, piaci liciten múló forrásból pótolva azt.