Az Orbánomics lényege nem az elektromos autó, hanem egymillió új munkahely.

️ A The Wall Street Journal „Orbánomics” címkével illette a magyar gazdaságpolitikát, és azt sugallja, hogy a kormány „mindent egy lapra tett fel” az elektromos járművekkel. Ez a kép nemcsak leegyszerűsítő, de a lényeget is eltéveszti.

Az Orbánomics, Magyarország 2010 utáni gazdaságpolitikája nem egyenlő az elektrifikációval. Az Orbánomics sokkal több ennél: egy meritokratikus stratégia a 21. századra, a fenntarthatóság jegyében. Ennek egy pillére a környezeti fenntarthatóság, ami a fenntarthatóság öt pillére közül csak az egyik, és a fenntarthatóság egy alpillére az elektromobilitás.

️ Ha Orbánomicsról akarunk beszélni, akkor beszéljünk róla helyesen. Ez egy komplex gazdaságfilozófia, amelynek alapját a munka képezi. Orbán Viktor akkor tett fel mindent egy lapra, amikor bejelentette: Magyarország képes egymillió új munkahelyet létrehozni. Ez volt a tét, és ez az ütőkártya, amit kijátszott – sikerrel. A 2010-es évek elején ez sokaknál váltott ki szkepticizmust, ma viszont tény: Magyarországon történelmi mélyponton van a munkanélküliség, és a foglalkoztatottság rekordszinten áll. Az Orbánomics lényege a dolgozó, gyermeket nevelő, vállalkozó középosztálybeli családok megerősítése. Vegyük a legfontosabb pilléreket:

1. A világon Magyarországon a legmagasabbak a családtámogatások, amelyek teljes összege meghaladja a GDP 5 százalékát, és a támogatások döntően munkához és tanuláshoz kötöttek.

2. Magyarország ragaszkodik a keresztény kulturális értékrendjéhez, amely önazonos Európa több mint ezeréves hagyományaival. Nem véletlen, hogy Robert Schuman, az Európai Uniót megalapozó Római Szerződés atyja egykor azt mondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

3. A szilárd értékrend létbiztonságot eredményez. Az illegális migrációval szembeni fellépésünk révén Magyarországon zéró az illegális migránsok száma, és rengeteget dolgoztunk azon, hogy Magyarország Európa legbiztonságosabb országává váljon. Magyarországon a legalacsonyabb az EU-ban a rablások száma: 100 ezer főre vetítve 5,5, míg Spanyolországban 135, Franciaországban 92, Svédországban 61, Németországban 54.

4. Meritokratikus szociálpolitika és adópolitika: az Orbánomics minden évben a GDP 3–5 százalékát csoportosítja át a dolgozó, gyermeket nevelő, vállalkozó és gyermekeiket taníttató családoknak az egykulcsos személyi jövedelemadó, a két- és többgyermekes édesanyáknak biztosított személyi jövedelemadó-mentesség, a családi otthonteremtési kedvezmények, a babaváró támogatás, az ingyenes iskolai étkeztetés és tankönyvek, valamint a nagyvonalú középiskolai és egyetemi ösztöndíjak formájában. Magyarországon nemcsak a köznevelés és a szakképzés ingyenes, de a felnőtteknek két alapszakma (és még egy részszakma) megszerzése is. A magyar egyetemisták több mint kétharmadának az egyetemi tandíját az állam fizeti. Az egykulcsos személyi jövedelemadó pedig azt az üzenetet hordozza, hogy minél többet tanulsz és minél többet dolgozol, annál többet vihetsz haza. A vállalkozások társasági adója egyszámjegyű, mindössze 9 százalék, és további beruházási adókedvezmények érvényesíthetők a magyaroknak munkát adó, Magyarországon technológiát fejlesztő hazai és külföldi vállalkozásoknak. És hogy mi ezeknek a kiadásoknak és adócsökkentéseknek a forrása? Az adóoptimalizáló vállalatok megadóztatása és az informális gazdaság felszámolása irányában tett lépések: a teljesség igénye nélkül a pénzintézetek, az energiacégek, a kiskereskedelmi láncok különadót fizetnek; a korábban részben informálisan foglalkoztató kis- és középvállalkozások belátták, hogy érdemes a Világbank módszertana szerint harmadával csökkentett adókat befizetni, mint kockáztatni a lebukást, amiben a digitális ellenőrzési megoldások is szerepet játszottak. A munkahelyteremtéseknek köszönhetően pedig legalább egyötödével többen dolgoznak ma Magyarországon, mint 2010-ben. Létrejött az az egymillió munkahely, amelyet Orbán Viktor 2010-ben megálmodott. Ezek az emberek nemcsak háromszor-négyszer több jövedelmet visznek haza, mint amennyi korábban segélyből befolyt, hanem – ami ennél sokkal fontosabb – visszanyerték az emberi méltóságukat: hasznos tagjai a társadalomnak, magabíróvá váltak, önerejükből képesek eltartani magukat és a családjukat. A magyar álom ebből a szempontból semmiben sem különbözik az amerikai álomtól.

5. Újraiparosítás: 2010 után a külföldi, exportversenyképes vállalkozások és a jól képzett magyar munkaerő, valamint az innovatív vállalkozások találkozása révén sikerült újraiparosítanunk a magyar gazdaságot. Ma a magyar export meghaladja a GDP 80 százalékát, és Németországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával egy olyan tömböt alkotunk Európán belül, ahol a legmagasabb az EU-ban a high-tech és medium-high-tech iparban dolgozók aránya.

Az autóipar és az akkumulátorgyártás ennek a munkahelyteremtő stratégiának, Magyarország újraiparosításának és a fenntartható jövőbe történő befektetésnek az egyik alpillére – de nem az egyetlen.

Az elektrifikáció nem öncél, hanem egy átfogó iparpolitika része, amely a fenntarthatóság több dimenziójára épít. A környezeti fenntarthatóságon belül az elektromobilitás csupán egyetlen elem – de a mögötte álló akkumulátortechnológia ennél jóval szélesebb perspektívát nyit.

Magyarország ma Európa legnagyobb akkumulátorgyártója. Ez a kapacitás nemcsak az autóipart szolgálja ki. Az akkumulátor a 21. század kulcstechnológiája: a pacemakertől a mobiltelefonon át az energiatárolásig mindenhez kell. A megújuló energiaforrások (nap, szél) csak stabil tárolókapacitással integrálhatók a hálózatba. Az adatközpontok és a mesterséges intelligencia infrastruktúrája szintén megbízható energiaellátást igényel. Ha az elektromos autók iránti kereslet átmenetileg lassul is, ezek a piacok továbbra is dinamikusan nőnek.

A cikk azt is figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország képes hagyományos belső égésű motorral szerelt és elektromos járműveket is gyártani – tehát nem egyoldalú függésről van szó, hanem technológiai rugalmasságról.

️ Van egy szempont, amit a Wall Street Journal elemzői Manhattanből nem feltétlenül látnak: ezek a beruházások nem Budapesten vannak. Debrecen, Győr, Kecskemét, Szeged, Nyíregyháza térsége – az autóipar és az akkumulátorgyártás a magyar vidéket emeli fel. Olyan régiókban teremt ezrével jól fizető munkahelyeket, ahol korábban a fiataloknak el kellett költözniük a megélhetésért. Ez nemcsak iparpolitika, hanem területfejlesztés és társadalmi kohézió is. Az egymillió munkahely jelentős része itt, a vidéki Magyarországon jött létre.

Ami a támogatások mértékét illeti: a cikkben említett 3,44 milliárd dollár 2004 óta, azaz húsz év alatt érkezett az ágazatba – egy 223 milliárd dolláros gazdaságban. Ez éves szinten a GDP töredéke, kevesebb mint 0,1 százaléka, és összehasonlítva más országok iparpolitikai kiadásaival (lásd az amerikai Inflation Reduction Act százmilliárdjait) kifejezetten mérsékelt.

A jövő az elektrifikációé – ezt nem a magyar kormány találta ki, hanem a globális technológiai és piaci trendek diktálják. Magyarország ehhez időben pozicionálta magát. Hogy ez kockázatos? Minden iparpolitika az. De a tétlenség is kockázat – és annak az ára biztosan magasabb.

Orbán Viktor lapja nem az elektromos autó volt. A lapja a munka, az egymillió munkahely. Az elektromobilitás és az akkumulátoripar ennek az eszköze – és eddig működik.

Akit részleteiben érdekel az Orbánomics, tisztelettel ajánlom figyelmébe a magyarul és angolul is megjelent könyvemet: Középosztály forradalma, meritokratikus stratégia a 21. századra (The Middle-Class Revolution, Meritocratic Strategy for the 21st Century) címmel.