A kiszivárgott brüsszeli „Jóléti Keret” című dokumentum nem kevesebbet állít: az EU oroszlánrészt vállalna Ukrajna 800 milliárd dolláros újjáépítéséből – és közben stratégiai prioritásként kezeli Ukrajna azonnali benyomulását a közös piacba.

Nézzük sorban, mi a baj ezzel az „EU-mestertervvel”.

A 800 milliárd dolláros árcédula, amely önmagában a magyar GDP háromszorosa, és amit döntően EU-s pénzből akarnak fedezni, súlyos terhet ró a gazdasági problémákkal küzdő EU-ra.

A dokumentum „rövid távú stratégiai prioritásként” írja le, hogy még a teljes csatlakozás előtt gyorsított ütemben integrálnák Ukrajnát az EU piacába, úgy, hogy az ukrán importáruk egyenlően versenyeznének az európai termékekkel. Ez azt jelentené, hogy az ukrán termékek EU-s szintű minőségbiztosítás hiányában és az ottani olcsóbb munkaerő miatt megnyerhetetlen árversenybe kényszerítenék a magyar gazdákat és a magyar ipart.

Ráadásul Ukrajna sem jár jól: a terv lényege a közel totális privatizáció, több mint 3000 állami vállalat átadása/értékesítése, kulcságazatok megnyitása külső nagytőkének, ami az ország gazdasági gyarmatosítását jelentené.

És ki jár jól? A globális nagytőke, az óriásalap-kezelők, a nagy pénzügyi szereplők, a multinacionális beszállítói kör, a tanácsadói iparág – akiknek a közpénz garanciát, kockázatcsökkentést és „biztosított” terepet ad, miközben a privatizációból és a piacnyitásból tenyerelnek rá az ukránok nemzeti vagyonára.

️ Az ukránok megérdemlik a segítséget – de nem így: nem biankó csekkel, nem a magyar emberek kárára és nem a globális nagytőkét kiszolgálva.

🕵️‍️ Bár összeesküvés-elméletek nincsenek, ettől még összeesküvések vannak. Így már jobban érthető az, hogy miért jelennek meg a globális szereplők és a lobbistáik a Tiszában.