Egész egyszerűen elképesztő, hogy a stagnáló és súlyosan eladósodott Európa - az euroövezet adóssága 88,5 százalék, az EU-átlag 82,5 százalék - vezetői 800 milliárd dollárt szánnának Ukrajnának, 700 milliárd eurót Európa védelmére és ezen kívül a terveik szerint 2027-től bevennék Ukrajnát az Európai Unióba, amely azt jelentené, hogy az agrártámogatások és a kohéziós források egy jelentős részét is odaáramoltatnák.

Nem beszélve arról, hogy egy olyan országról beszélünk, amelynek 1 milliós hadserege van, és amely mondjuk ki, biztonsági kockázat a környező országok számára. Nem közvetlenül, hanem közvetve. Háborút viselt, háborúban edződött, háborúban traumatizálódott férfiakról beszélünk, akik négy év háborúzás után elsősorban a háborúhoz értenek. Ezek az emberek veszélyt jelentenek a környező országok belbiztonságára. Nem szeretném, ha visszatérnének a 90-es évek, miközben 16 év szívós munkájával Európa legbiztonságosabb országává váltunk.

Értem, hogy a tiszások gunyorosan azt állítják, "senki nem akar háborút", csak hogy Brüsszelben mindent megszavaznak, ami a háború további mélyülését szolgálja, és egy olyan pártcsaládnak a tagjai, ahol alapkövetelmény Ukrajna és az ukrán háborús logika támogatása.

Tisza István nem akart háborút, majd tizenkét nap alatt beforgatta őt az osztrák külügyminiszter és a bécsi porosz nagykövet. A cikkcakkozó pacifista Károlyi Mihály a háború kitörése után hazatért Amerikából és a rövid távú taktikai előnyök érdekében azonnal beállt katonának. Vajon el lehet hinni a fogott és globalista Tisza-vezetőknek, akik még egy a háborúhoz képest ártalmatlan rezsicsökkentés kérdésében is cikkcakkoznak, hogy majd kívül tartják Magyarországot a háborúból? A válaszom: egyértelmű nem.

A háború és béke kérdése a legfontosabb gazdaságstratégiai kérdés is:

meg tudjuk-e őrizni a biztonságunkat, vissza tudjuk-e állítani a fogyasztói bizalmat Európában, csökkenteni tudjuk-e az energiaárakat, és egy olyan kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát tudunk-e folytatni, amely inkluzív, széles rétegek számára elérhető jólétet biztosít,

vagy folytatódik azokkal az orosz katonákkal riogatása a német kisgyerekeknek, akik milliméterről milliméterre haladnak előre négy éve az ukrán fronton, továbbá marad egy olyan gazdaságpolitika, amely a háborút finanszírozó pénzügyi körökön és a védelmi iparon kívül senkinek sem jó.

Lehet elégedetlennek lenni az életünkkel, lehet irigynek lenni másokra, de a személyes érzéseket félretéve, és elővéve a józan paraszti eszünket, érdemes fontolóra venni, hogy mi valójában az előttünk álló választás tétje.