☝️ 𝐍𝐞𝐦 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐳𝐨𝐫𝐢́𝐭𝐚́𝐬 𝐤𝐞𝐥𝐥 – 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐞́𝐫𝐭𝐞𝐧𝐢 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐨𝐭.

Ha egy ország drágábban jut hitelhez, mint egy másik, akkor két lehetőség van:
vagy 𝐞𝐥𝐯𝐞𝐬𝐳𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞 𝐚 𝐡𝐢𝐭𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐞́𝐭 – vagy 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐤𝐢 𝐧𝐞𝐦 𝐞́𝐫𝐭𝐢, 𝐡𝐨𝐠𝐲𝐚𝐧 𝐦ű𝐤𝐨̈𝐝𝐢𝐤 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚𝐬𝐚́𝐠.

A Tisza gazdaságpolitikusai az elsőt mondják.
A valóság a második.

A hír ugyanis az, hogy Magyarország háromszoros túljegyzés mellett, 10 milliárd eurónyi ajánlatból 3 milliárd eurónyi kötvényt bocsátott ki. Ez nagyon magas keresletet jelent.
A kamat 𝟒,𝟐𝟗 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐥𝐞́𝐤 (𝟒,𝟐𝟗%) lett.
Lengyelország tavaly hasonló futamidőre 𝟑,𝟏𝟖% kamaton tudott forráshoz jutni.

Ebből Kármán András, a Tisza gazdaságpolitikusa azt a következtetést vonta le, hogy a magyar gazdaságpolitika „elvesztette a hitelességét”, ezért „fegyelmezettebb és kiszámíthatóbb költségvetési politikára”, vagyis megszorításokra van szükség.

Ez az érvelés ott bukik meg, hogy a lengyel költségvetési hiány 2024-ben 𝟔,𝟔 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐥𝐞́𝐤 (𝟔,𝟔%), 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝟓% volt.
És 2025-ben is a lengyel lesz a magasabb.
Mindkettő magas a háború és az elhibázott szankciók miatt – de ebből nem következik, hogy Magyarország hiteltelenebb lenne.

️ A magyar finanszírozási költségeket ráadásul éppen azok rombolják, akik Brüsszelben büszkén dolgoznak Magyarország ellen – elég csak Kollár Kinga európai parlamenti nyilatkozatára gondolni, amikor a munkája gyümölcseként mutatta be, hogy sikerült elérnie: Magyarország ne kapja meg az egészségügy fejlesztésére jogosan járó uniós forrásokat.

𝐃𝐞 𝐚𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐦𝐢𝐞́𝐫𝐭 𝐝𝐫𝐚́𝐠𝐚́𝐛𝐛 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐟𝐢𝐧𝐚𝐧𝐬𝐳𝐢́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬?

A válasz nem napi politikai, hanem gazdaságtörténeti.

Magyarország kisebb és nyitottabb ország, amelynek – jóindulattal mérve – a világot nem értő gazdaságpolitikusai a kulcspillanatokban rossz döntéseket hoztak, ezért sokkal jobban ki van téve a külső sokkoknak.
Ennek az oka nem 2025-ben, hanem 𝟏𝟗𝟐𝟎-𝐛𝐚𝐧, 𝟏𝟗𝟕𝟒-𝐛𝐞𝐧 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝟏𝟗𝟗𝟎-𝐞𝐬 𝐞́𝐯𝐞𝐤𝐛𝐞𝐧 kezdődött.

1️⃣ Trianon után olyan gazdasági térben maradtunk, amelyben az alapvető nyersanyagok és termelési láncok nagy része kívülre került.

2️⃣ Az 1970-es években ezt megfejeltük elhibázott hitelfelvételekkel:
1974 és 1989 között a magyar államadósság 𝟏𝟗 𝐦𝐢𝐥𝐥𝐢𝐚́𝐫𝐝 𝐝𝐨𝐥𝐥𝐚́𝐫𝐫𝐚𝐥 nőtt, miközben a tényleges forrásbevonás – vagyis amit valóban magunkra költöttünk – mindössze 𝟏,𝟐 𝐦𝐢𝐥𝐥𝐢𝐚́𝐫𝐝 𝐝𝐨𝐥𝐥𝐚́𝐫 volt.
A többi kamat és árfolyamveszteség, miközben nekünk is tartoztak, főként az oroszok.

3️⃣ A rendszerváltáskor a lengyelek még nagyobb adóssággal indultak, mint mi.
Csakhogy volt egy döntő különbség.

Mi az 1980-as és 90-es években buzgón fizettük a kamatokat.
A lengyelek nem.
Ők addig nem fizettek, amíg a fejlett világ el nem engedte az adósságuk felét.
Nekik sikerült. Nekünk nem – mert meg sem próbáltuk.

A mi akkori, jóindulattal a világot nem értő gazdaságpolitikusaink attól féltek, hogy ha nem fizetünk, „elveszítjük a hitelességünket”, és nem kapunk újabb hiteleket.
Így lettünk adósságcsapdában tartva.

4️⃣ A lengyelek ezzel szemben felszabadultak – ezért tudtak okosabban privatizálni, óvatosabban nyitni, és megőrizni a nemzeti tulajdont.

Mi ezzel szemben mindent eladtunk külföldieknek, ami mozdítható volt – és azt is, ami nem.
Mindezt olyan gazdaságpolitikusok irányításával, akikről később sok esetben kiderült, hogy 𝐡𝐚𝐬𝐳𝐨𝐧𝐞́𝐥𝐯𝐞𝐳ő𝐢 𝐯𝐨𝐥𝐭𝐚𝐤 𝐚𝐳 𝐨𝐫𝐬𝐳𝐚́𝐠 𝐤𝐢𝐬𝐳𝐨𝐥𝐠𝐚́𝐥𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐧𝐚𝐤.

Ennek lett az a következménye, hogy 2010-re a magyar GDP 𝟒𝟗 𝐬𝐳𝐚́𝐳𝐚𝐥𝐞́𝐤𝐚́𝐭 (𝟒𝟗%) külföldi tulajdonú cégek állították elő.
Európában ennél magasabb arány csak Írországban volt.

️ 2010 óta ezt sikerült 𝟓𝟗%-𝐫𝐚 visszatornázni azzal, hogy a korábban elherdált vagyont és tudást mi, magyarok visszaépítettük: visszavettük a közműveket, a MOL-t, a repülőteret, az építőipar és a bankrendszer egy részét.

Lengyelországban ma is közel 𝟕𝟎% a hazai cégek részesedése a GDP-ből.

Mi még mindig sérülékenyebbek vagyunk.
𝟏𝟔 𝐞́𝐯 𝐨̈𝐬𝐬𝐳𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐭𝐞𝐥𝐣𝐞𝐬𝐢́𝐭𝐦𝐞́𝐧𝐲 𝐮𝐭𝐚́𝐧 𝐢𝐬 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐟𝐞́𝐥𝐮́𝐭𝐨𝐧 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐮𝐧𝐤 𝐚 𝐬𝐳𝐚𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐤 𝐬𝐳𝐞́𝐥𝐞́𝐫ő𝐥 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐛𝐢́𝐫𝐨́ 𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐧𝐬𝐚́𝐠 𝐟𝐞𝐥𝐞́ – 𝐞𝐳𝐞́𝐫𝐭 𝐝𝐫𝐚́𝐠𝐚́𝐛𝐛 𝐚 𝐟𝐢𝐧𝐚𝐧𝐬𝐳𝐢́𝐫𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐮𝐧𝐤.

𝐌𝐢 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐤𝐞𝐳𝐢𝐤 𝐞𝐛𝐛ő𝐥?

Nem megszorítás kell, hanem magabíró Magyarország.

Ez 𝐡𝐚́𝐫𝐨𝐦 𝐞𝐠𝐲𝐬𝐳𝐞𝐫𝐫𝐞 𝐯𝐞́𝐠𝐫𝐞𝐡𝐚𝐣𝐭𝐚𝐧𝐝𝐨́ 𝐟𝐞𝐥𝐚𝐝𝐚𝐭𝐨𝐭 jelent:

𝐄𝐫ő𝐬𝐢́𝐭𝐞𝐧𝐢 𝐚 𝐡𝐚𝐳𝐚𝐢 𝐭𝐮𝐥𝐚𝐣𝐝𝐨𝐧𝐭 𝐞́𝐬 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐯𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐥𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐨𝐤𝐚𝐭
→ hogy a magyar GDP minél nagyobb része itthon maradjon

𝐁𝐞𝐯𝐨𝐧𝐳𝐳𝐮𝐤 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠 𝐥𝐞𝐠𝐯𝐞𝐫𝐬𝐞𝐧𝐲𝐤𝐞́𝐩𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐤𝐮̈𝐥𝐟𝐨̈𝐥𝐝𝐢 𝐭ő𝐤𝐞́𝐣𝐞́𝐭
→ exportképes ipart, technológiát és munkahelyeket

️ 𝐌𝐞𝐠𝐯𝐢́𝐯𝐣𝐮𝐤 𝐚 𝐩𝐨𝐥𝐢𝐭𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐤𝐮̈𝐳𝐝𝐞𝐥𝐦𝐞𝐭 𝐚 𝐛𝐞́𝐤𝐞́𝐞́𝐫𝐭
→ mert háborúban nincs export, nincs növekedés, nincs felzárkózás

Ez történt 2010 után: az Audi, a Mercedes, a BMW, a Bosch és az akkumulátor-ökoszisztéma azért van itt és telepít újabb kapacitásokat, mert versenyképesek vagyunk.
A kereslet most a háború miatt gyenge – de a kapacitások itt vannak, és béke esetén fel fognak pörögni.

𝐀 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠 𝐧𝐞𝐦 𝐛𝐨𝐧𝐲𝐨𝐥𝐮𝐥𝐭. 𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐚𝐳𝐨𝐤𝐧𝐚𝐤 𝐭ű𝐧𝐢𝐤 𝐚𝐧𝐧𝐚𝐤, 𝐚𝐤𝐢𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐞́𝐫𝐭𝐢𝐤.

A választás egyszerű:
vagy folytatjuk a magabíró Magyarország építését, vagy jön a „fegyelmezett költségvetés” – vagyis a megszorítások és a külső elvárásoknak való megfelelés.

Nem vagyunk tökéletesek.
𝐃𝐞 𝐚𝐳 𝐢𝐫𝐚́𝐧𝐲𝐮𝐧𝐤 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐨𝐬.

É𝐫𝐭𝐬𝐮̈𝐤 𝐚 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐨𝐭 – 𝐧𝐞 𝐟𝐢𝐳𝐞𝐬𝐬𝐮̈𝐤 𝐦𝐞𝐠 𝐦𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐭𝐞́𝐯𝐞𝐝𝐞́𝐬𝐞𝐢𝐭.