A felelőtlen osztogatás mítoszáról két percben.

Közel száz vállalkozót látogattam meg az elmúlt évben személyesen. Az is a munkám része, hogy közvetlenül ismerjem meg a mindennapi sikereiket, nyűgjeiket, hogy aztán a visszajelzésekből merítve a gazdaságpolitikánk valódi segítséget nyújthasson számukra. Az egyik ilyen látogatás alkalmával a sikeres vállalkozó vendéglátóm, aki az elmúlt tizenöt évben hatalmas fejlődésen ment keresztül, kellemetlen kérdést szegezett nekem. Az otthonteremtési és felújítási támogatások és az építőipar felfutása őt is helyzetbe hozta, míg a közvetlenül kapott állami támogatások révén nagyszerű, innovatív építési alapanyagot fejlesztett, mégis elégedetlenségének adott hangot.

Miután végeztünk az elmúlt tizenöt év személyes vállalkozói sikertörténetével, megkérdezte, hogy sorolhatja-e a kormányzás bűneit.

• ápolók és orvosok fizetésének rendezése,
• a pedagógusbérek rendezése,
• hathavi fegyverpénz,
• 13., majd most már 14. havi nyugdíj,
• kórházfelújítások,
• iskolafelújítások,
• bölcsődeépítések,
• templomfelújítások és -építések,
• a budapesti és vidéki műemlékek felújítása,
• autópálya-építések,
• családtámogatások, CSOK, babaváró, Otthon Start,
• édesanyák személyi jövedelemadó-mentessége.

Nem is tudtam az összes „bűnünket” feljegyezni. Ekkor jött a feketeleves, mert a végén megkérdezte, hogy de miből? A számok ismeretének hiányában bedőlt az álszakértők hangulatkeltésének. Aminek azért nehéz bedőlni, mert ha összerakom az összes állításukat, akkor „felelőtlenül osztogatunk a jövő generációk terhére, az államadósság az egekben, de valójában nem is osztogatunk, hanem a tudjukkik ellopták, miközben Európa legszegényebb országává váltunk.”

Valójában a fenti felsorolást magyar teljesítményből, a magyar vállalkozók és a magyar dolgozók teljesítményéből értük el. Úgy, hogy mindeközben az Eurostat statisztikái szerint 2010 óta azon két ország közé tartozunk a régióban, ahol sikerült csökkenteni a GDP-arányos államadósságot, míg a többi régiós vetélytársunknál növekedett (ábra kommentben). Úgy, hogy – megint csak az Eurostat statisztikái szerint – 2010 óta a magyar családok jövedelmének vásárlóereje a 3. leggyorsabb ütemben nőtt az EU-ban (ábra a kommentben).

Tehát, ha ezek tükrében leszakadunk, akkor mennyire voltunk leszakadva 2010-ben? És ha az elért eredmények mellett a GDP-arányos államadósság is a legnagyobb mértékben csökkent, akkor…?

Hogy is van a Belga szám szövege? Ha 20-as vagyok, az a baj. Ha 30-as vagyok, az a baj. Ha 70-es vagyok, az is baj. Ha 80-as vagyok – az nem lehetek –, az is baj.

Büszkék vagyunk a magyarok teljesítményére akkor is, ha tudjuk, nem minden tökéletes, és van min dolgoznunk.