Rosszul néz ki, mint Szoboszlai sérülése, ami Brüsszelben és Európában zajlik.

️ Három „posztbirodalmi másnaposságtól” szenvedő ország, a Brexit utáni brit „dajkaállam”, a francia, Napóleon nélküli komplexus és a német „lassított felvételű ipari öngyilkosság” képe rajzolódik ki.

🤝 Az önmagukat „hajlandók koalíciójának” elnevező hármas elvben azért lépett színre – Merz, Macron és Starmer vezetésével, a lengyel Donald Tuskot látványosan kihagyva –, hogy átvegye az ukrajnai háború folytatásának dirigálását az egyre magatehetetlenebb Brüsszeltől és a konfliktust lezárni akaró Washingtontól, a valóságban azonban konkrét eszközök híján „nem hajlandó semmire” – kivéve arra, hogy hitelt vetessenek fel 24 EU-tagállam terhére. Hogy nem csípi a csalán a lábszárukat.

️ A három vezető újra és újra megüzeni Kijevnek, hogy ne fogadja el az amerikai békeajánlatot, közben pedig fűt-fát ígér a háború további finanszírozására és a fegyversegélyekre, időt húzva és feltételeket támasztva az amerikai béketerv kapcsán.

Amit egyedül sikerült elérniük, az az, hogy egy 90 milliárd eurós hadikölcsönt vetettek fel az EU 24 tagállamával, amelyből Magyarország, Csehország és Szlovákia kimaradt.

1.⁠ ⁠Amikor azzal kellene foglalkozni, hogy a német ipar ne omoljon össze, és ne temesse maga alá Európa gazdaságát,
2.⁠ ⁠amikor azzal kellene foglalkozni, hogy a mesterséges intelligencia és a humanoid robotok korára felkészítsük Európa társadalmait, és értelmet adjunk az emberek hétköznapjainak, hogy a kínai és amerikai verseny ne temessen bennünket maga alá,
3.⁠ ⁠amikor azzal kellene foglalkozni, hogy intellektuálisan és politikailag, a hosszú távú túlélés (és prosperitás) szempontjából megértsük egy szomszédos ország érdekeit, aggályait, már csak azért is, hogy legyen versenyképes árazású energiája Európának, akkor Európa vezetői fullba nyomják az ellenkezőjét.

Oroszország hibázott. Oroszország agresszor. Oroszország elkalkulálta magát. Ez mind igaz. De ettől még Európának nem kellene elkalkulálnia magát. Ami napnál is világosabb Amerika, Szingapúr, Kína, India elemző műhelyeiben. Amiről professzorok, akadémikusok és politikai vezetők beszélnek a világ minden pontján, az az, hogy Európának ki kell egyeznie a szomszédos Oroszországgal – lenyelve keserű pirulákat is – az életben maradása és a prosperitása érdekében.

Ezzel szemben Európa vezetői
1.⁠ ⁠fullba nyomják a háborús retorikát, sorkatonasággal, gyermekeink és unokáink elvesztésével riogatnak,
2.⁠ ⁠döntenek arról, hogy végleg kivezetik az orosz energiahordozókat Európából,
3.⁠ ⁠hadikölcsönt szavaznak meg Ukrajnának meglepő módon akkora nagyságrendben – amennyivel a gazdák támogatását csökkentenék.

Talán nem véletlen, hogy a legújabb amerikai nemzetbiztonsági stratégiában a G7 helyett már egy „Core 5”-öt emlegetnek – USA, Kína, Oroszország, India, Japán –, ahol az európai kontinenst ironikus módon nem London és nem is Párizs, hanem Moszkva képviselné.

Ébresztő! Nem kell rosszul lennünk a fentiektől, de tisztában kell lennünk azzal, hogy Európa válaszúthoz érkezett. Higgadtan, meleg szívvel és hideg fejjel fontos stratégiai döntéseket kell meghoznunk hétről hétre, és felhajtott ingujjú taktikai küzdelmet kell folytatnunk Brüsszelben nap mint nap, miközben egy dühös ember az utcán ordibál, mert nem hallja a kontrollmonitorban a saját hangját.