Ma a multik fizetnek a családok helyett.

Azért jó, hogy felszínre kerültek ezek az adópolitikai tervek, mert lehet végre arról beszélni, hogy a Kormány 2010 óta megadóztatja a multikat, és bezárja a visszaélésre lehetőséget biztosító kiskapukat. Ebből folyik be évente 4000 milliárd forint a költségvetésbe, és ebből futja családonként évi 1 millió forint adókedvezményre és családtámogatásra. És éppen ezért ez a rendszer fenntartható és sokkal igazságosabb, mint a korábbiak és amit a Tisza-szakértői terveznek, ha hatalomra kerülhetnének. (Kizárólag arra hivatkozva, amit a saját szájukkal mondtak: többkulcsos adó, vagyonadó, a fiskális fegyelem helyreállítása a fenntarthatóság jegyében - ami adóemelést jelent.)

Hivatásomból adódik, hogy rendszeresen beszélgetek és vitatkozom baloldali közgazdászokkal - akik közül van, aki kikéri magának, és van, aki vállalja baloldaliságát -, hallgatom előadásaikat, riportjaikat, olvasom jegyzeteiket, tudományos publikációikat.

Van köztük, aki nem érti és van, aki érti, de más az érdeke, ezért nem ismeri el, hogy a globalizáció visszásságaira Magyarországon sikerült hatásos választ adnunk. Az előbbiek naivan, az utóbbiak érdekből, megbízásból szüntetnék meg a multikra kivetett adókat és adóztatnák helyettük a családokat, a kisebb vállalkozásokat és gazdagokat csak azért mert gazdagok. Miközben a gazdagok megadóztatása Franciaországban a középosztályra sújtott le, a gazdagok elmenekültek, az adót vissza kellett vonni, Svájcban pedig a népszavazáson a szavazók 79 százaléka utasította el, hogy a 2500 szupergazdag svájcira adót vessenek ki, mert a svájci józan ész azt diktálja, hogy a svájci gazdagok jelenléte, megléte Svájcot magabíróbbá, ütésállóbbá teszi, ráadásul nem véletlenül váltak ezek az emberek gazdaggá, a siker nem bűn.

A nyugati világban szinte mindenhol válságban vannak a középosztályok, mert a globális multicégek nem fizetnek adót és helyettük minden terhet a dolgozó középosztályok viselnek. Őket, a nagy cégeket nyereségalapon nem is lehet megfogni, mert az 1970-es évektől létrehozták adóparadicsomaikat. Ezért vetünk ki rájuk mérlegfőösszeg, árbevétel, infrastruktúra hossz alapú adókat. Elég jól kalkulálható egyiknél-másiknál, hogy amikor már azt mondják, hogy nullán van a nyereségük, 40 milliárd forintot még kilapátolnak az országból arculathasználatra, márkanévre, központi szolgáltatásokra. Ezért nem nyereségalapon kapják a különadókat.

Értem az indulatot, meg is értem. Árulásvakságnak hívja a pszichológia szakirodalma, amikor valaki nem arra haragszik, aki elárulta, hanem arra, aki az árulást leleplezte.

Jó hétvégi elmélkedést kívánok az alábbi ábrához, ami a családonkénti évi 1 millió (havi 80 ezer) forintos jövedelemátcsoportosítás főbb tételeit mutatja be a spekulánsoktól és multiktól a dolgozó és gyermeket nevelő családok irányába. Aki további részletekre kíváncsi, ajánlom figyelmébe a Középosztály forradalma c. könyvem (angolul The Middle-Class Revolution).