A Tisza programjával a többség veszítene, egy kisebbség nyerne.

Ma minden évben 4 ezer milliárd forintot, családonként évi 1 millió, havonta 80 ezer forintot csoportosítunk át a dolgozó, gyermeket nevelő családoknak és a vállalkozásoknak.

Mit adunk? Ötödével csökkentettük a munkára a rakódó adókat, egyszámjegyűre a társasági adót, családi adókedvezményeket biztosítunk, e mellett ingyenes iskolai étkeztetést, tankönyveket, ingyenes szakmaszerzést, tanulásra motiváló ösztöndíjakat. Ebből jön össze havi 80 ezer forint többlet családonként.

Mi ennek a forrása? A spekulánsokra és a multikra kivetett különadók. A korábban adót nem fizető árnyékgazdaságból beszedjük az adókat, digitális eszközökkel és alacsonyabb adókkal bírjuk adózásra a korábban adóval ügyeskedőket. Azokat a multikat, akik eddig kivitték innen a pénzt, extra adókkal sújtjuk.

Ez a lényeg. Valamint az, hogy ezt a rendszert a Tisza szakértői soha nem értették, ezért fenntarthatatlannak tartották. Ezért beszélnek arról, hogy fizessenek a gazdagok és térjen vissza a többkulcsos adó. Valójában mindkét adót a középosztály fizetné meg, hiszen a szupergazdagokat nem lehet többkulcsos adóval és vagyonadóval megadóztatni, mert van elég pénzük arra, hogy máshová jegyezzék be a vagyonukat és máshol mutassák ki a jövedelmeiket. A Tisza-szakértők papíron matekoznak, de a valóságot nem akarják érteni. Pedig elég lenne Franciaország példájából kiindulni, ahol a vagyonadó csúfosan megbukott, a gazdagok elmenekültek, a középosztály beleroppant.

A mostani adó és támogatási rendszerünk azokat támogatja, akik tesznek a sorsuk jobbra fordításáért és a spekulálókat bünteti. Ezzel a szegénység felszámolásáért is a legtöbbet tette Európában, a munkalehetőséggel és a képzésekkel hálót adott a szegények kezébe és a középosztályba emelte őket, a középosztályt az adócsökkentéssel segítette, a vállalkozásokat pedig az alacsony adókkal hozta helyzetbe, mert a siker nem bűn, és “irigységből még senki sem gazdagodott.”

Megértem a kommentelők dühét, és valóságtagadását, hiszen őket félrevezették, elárulták. A jelenséget, amely a leginkább leírja viselkedésüket, árulásvakságnak nevezik, amikor nem az őket elárulókra haragszanak, hanem az árulást leleplezőkre. Nekem nem velük, hanem az őket megvezető szakértőkkel van dolgom, akiket emberi méltóságukban tisztelek, de szakmai kérdésekben nagyon eltérő állásponton vagyok. Igyekezetüket és törekvéseiket károsnak és veszélyesnek tartom.

Mint közgazdász örülök, hogy a rövid elszólásaik után (többkulcsos adózás, vagyonadó és a többi amiről nem beszélhetnek, különben megbuknának) végre összeállt és teljes egészében megmutatkozik a tervük, mert újra és újra el tudom mondani azt, amit a 2017-es első és a 2024-es második könyvemben is leírtam: a spekulánsok kiskapuit kell bezárni és a dolgozó, gyermeket nevelő családokat kell támogatni, erről szól a gazdaságfilozófiánk. Ez a patrióta és meritokratikus gazdaságpolitika lényege.

Lehet elemezni, hogy mivel töltöttek fel 660 oldalt, de a Tisza mögött álló szakértők ugyanazt a lemezt pörgetik évtizedek óta Magyarországon: hol marxisták, hol neoliberálisok, hol egyszerre neoliberálisok és neomarxisták, mint most, amikor neoliberalis módjára a globális spekulánsokat nem adóztatnák meg, de a családokat igen, és neomarxisták, amikor az emberi irigységre alapozva megadóztatnák a honi gazdagokat és a középosztályt és úgy általában a nagyvállalatokat tekintet nélkül arra, hogy értéket teremtenek vagy spekulálnak.

Ezért a lelkiismeretem tiszta. Továbbra is azon dolgozom, hogy Magyarország egy olyan hely legyen, ahol mindenkinek jó élni, aki tesz a sorsa jobbra fordulásáért. Tökéletes rendszerek nincsenek, de van, amire érdemes törekedni.

Erről is beszéltem ma reggel az m1-en.