György László posztja

Mondd, “mit akarsz a boldogságtól?” – tette fel Zámbó Jimmy a tudományos kérdést több mint negyedszázada, és a kérdése még ma is élesen cseng a fülünkben. Mérhető-e és hogyan a boldogság és az életminőség?

Alapvetően három szintje van egy gazdaságpolitikus szemével, a tudomány és a politika határán egyensúlyozva.
1. A GDP a növekedés mennyiségi dimenzióját méri. A GDP szerint két gombóc fagyi kétszer olyan jó, mint egy gombóc, és tíz gombóc fagyi tízszer olyan jó, mint egy gombóc.
2. A gazdaságpolitikának visszajelzést adni kívánó mutatók, mint amilyen a Makronóm Intézet által kifejlesztett Harmonikus Növekedési Index, azt mérik, hogy fenntartható-e ez a növekedés, és hogy hatással van-e az életminőségre. A mennyiségi dimenzión túl a minőségre fókuszálva arra kívánnak választ adni a gazdaságpolitikusoknak, hogy azon túl, hogy van-e elég gombóc, vajon finom-e, jut-e mindenkinek, környezetileg fenntartható-e az elkészítése, lesz-e, aki megfőzze a jövőben.
3. Az élhetőségi indexek pedig a politikának kívánnak arra választ adni, hogy a fagyi nyalása közben az emberek hogyan érezhetik magukat. „Mert élni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket.”

Érdekes, hogy miközben az egészségügyi ellátás nélkül maradó állampolgárok arányában a 6. legjobbak vagyunk az OECD statisztikája szerint – csak öt EU-s ország előz meg bennünket –, addig az egészségi mutatóink alapján a 25. helyen állunk. Nem is csoda, hiszen minden ötödik magyar elhízástól szenved, minden tizedik alkoholproblémákkal küzd, és minden negyedik magyar dohányzik. Továbbá minden hetedik nem megy el az előre leegyeztetett időpontjára.

Mindebből látszik, hogy milyen nehéz dolog a jóllét mérése, és legtöbbször nem is a minket ért behatásokon múlik, hanem azon, hogy hogyan reagálunk rá, vagy még inkább azon, hogy milyen életstratégiát választunk.

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Századvég és a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Élhetőség Konferenciáján, ahol bemutatkozott az Élhetőség Kompozit Index.