Még egyszer a tegnapi napról.

Négy tanulságot vontam le, de mivel focival kapcsolatos, ezért közügy. :)

1. A 𝐬𝐚𝐣𝐚́𝐭 𝐬𝐭𝐢́𝐥𝐮𝐬𝐨𝐝𝐛𝐚𝐧 játssz, élj és dolgozz.
2. Ha elbizonytalanodsz, légy 𝐛𝐚́𝐭𝐨𝐫 és térj vissza az egyes ponthoz. A sikerhez bátorságra és szerencsére van szükség.
3. A 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐧𝐜𝐬𝐞 Seneca szerint "a 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭ő𝐬𝐞́𝐠 𝐭𝐚𝐥𝐚́𝐥𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐚 𝐚 𝐟𝐞𝐥𝐤𝐞́𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐠𝐞𝐥". A lehetőség akkor jön szembe, ha felkészült vagy. Nem voltunk felkészültek, mert csapatként nem tartottunk ki az egyes pont mellett, mert nem voltunk bátrak.
4. A felkészültség 𝐤𝐮𝐝𝐚𝐫𝐜𝐭ű𝐫ő 𝐤𝐞́𝐩𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠 is. Szoboszlai Dominik az elmúlt években olyan vezéregyéniséggé nőtte ki magát, hogy el sem tudtam képzelni, hogy amikor ő pályán van, ilyen előfordulhat velünk, magyarokkal. Mélyen átéltem a fájdalmát. Hiszem, hogy a géniusza, a karaktere, a 𝐠𝐲ő𝐳𝐧𝐢 𝐚𝐤𝐚𝐫𝐚́𝐬𝐚 be fogja harmonizálni a tehetségeket, és idővel csatlakoznak hozzá fiatalok, akik futballtudásban és mentális erőben fel tudnak nőni hozzá. Legalább annyira, hogy nem maradnak le az utolsó pillanatban, hárítanak az utolsó utáni pillanatban, nem kérnek cserét, hanem a pályán "halnak meg", és nem cserélnek. Ezek lehetnek a mostaniak is, de lehetnek újak is.

𝐄𝐳 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢𝐧𝐞𝐤, 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐞𝐫ő𝐭𝐞𝐥𝐣𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛𝐧𝐞𝐤 𝐞́𝐬 𝐬𝐢𝐤𝐞𝐫𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛𝐧𝐞𝐤 Szoboszlai Dominikkal és azokkal, akik tudják vele tartani a lépést.

Mert mindig a végén van vége, és a vége mindig jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.