Ma van a Magyar Tudomány Ünnepe!

Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1825. november 3-án Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Ez a pillanat a magyar tudomány születésnapja, és egyben a tudásba vetett hit, a nemzeti önbizalom és az előrelátás ünnepe is. Hiszen gondoljanak bele! Szingapúr a világ leggazdagabb állama, egy főre jutó GDP-ben mindenkit maga mögé utasít, de mind a mai napig nincsen Nobel-díjasa – és bármit megadna, ha lehetne.

A magyar tudomány története tele van olyan kiválóságokkal, akik megváltoztatták a világot: Eötvös Loránd, Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Selye János, Békésy György, Bay Zoltán, Rubik Ernő, Oláh György, Karikó Katalin, Krausz Ferenc — fel sem sorolható a világot szebbé, jobbá tevő tudósaink névsora.

Ehhez pedig szükség van a magyar észjárásra, a „Marslakókra” — mert így hívták Amerikában a magyarul beszélő kutatóinkat —, akik egymás közt a maguk érthetetlen nyelvén beszélgettek, és bonyolult problémákra találtak elegáns megoldásokat.

A jövő Nobel-díjasaiért
1. megerősítettük az egyetemeinket,
2. megdupláztuk a költségvetésüket, továbbá
3. éllovasok vagyunk azon országok körében, ahol a legnagyobb arányban bővült 2010 óta a kutató- és fejlesztőmunkakörben dolgozók száma. Észtországgal holtversenyben nálunk a legmagasabb a kutató-fejlesztő munkakörben dolgozók aránya; csak a fejlett Szlovéniában és Csehországban magasabb, de alacsonyabb Szlovákiában, Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, a balti országokban, Bulgáriában, Szerbiában, Máltán és Cipruson.

Tudósaink mind azt bizonyították, hogy a magyar észjárás, a jövőbe látás, a kreativitás és a kitartás világszínvonalú eredményekre képes.

Mert a tudásba fektetni = Magyarország jövőjébe fektetni.