Szingapúrban vagyok, az tippelt jól, aki Szingapúrra szavazott. Mostantól minden nap jelentkezni fogok érdekességekkel Szingapúr életéből, fejlődéstörténetéből. Kezdjük az alapokkal és a kulcsszereplőkkel.

1965-ben Szingapúrnak semmije sem volt. Se földje, se hadserege, se nyersanyagai és még ivóvize se. Mindenki leírta, halálra volt ítélve. A Cambridgen és a London School of Economics-en végzett Lee Kuan Yew-nak (Li Kuang-jao) ugyanakkor más tervei voltak.

Beszüntette a korrupciót, bevonzotta a globális vállalkozásokat, hosszú távra megoldotta Szingapúr élelmiszer és ivóvíz ellátását, Szingapúrt úgy működtette, mint egy üzleti vállalkozást, bizalmat épített. 1965-ben a GDP-je 517 dollár volt, ma 156 ezer 700, amellyel a világ leggazdagabb állama.

𝐀 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤

️ 1. A brit koronagyarmaton 1959-ben tartották az első szabad választásokat, amelyet Lee Kuan Yew és pártja nyert meg. Azóta is ők kormányoznak.

2. 1963-ban csatlakozott a Maláj Államszövetséghez, amely a túlélése szempontjából igen fontos volt az erőforrások híján lévő Szingapúrnak.

3. Nem csoda, hogy Lee Kuan Yew a könnyeivel küszködve jelentette be 1965-ben, hogy Szingapúrt kitették a szövetségből és saját lábára kell állnia. A háromnegyedrészt kínai telepesek, 14 százalékban malájok és 8 százalékban indiaiak alkotta Szingapúrnak nem volt egyszerű megőriznie a függetlenségét a háborgó 20. században.