Boldog 60. születésnapot, Szingapúr!

Hat percben - hiszen a 60 éves Szingapúr története megér ennyit - arról, hogy ez a teljesítményelven működő, vagyis meritokratikus berendezkedésű ország a harmadik világ nyomorából kitörve hogyan vált 60 év alatt a világ egyik legfejlettebb államává. Ráadásul rendkívül nehéz örökséggel.

Csak hogy értsük, miről is beszélünk. Szingapúrnak 1965-ben az egy főre eső GDP-je 517 dollár volt, amellyel az országok alsó harmadába, tehát ténylegesen a harmadik világhoz tartozott. 2025-ben a vásárlóerőparitáson mért GDP-je (vagyis az, ami az aktuális dollár árfolyamon számolt GDP-t korrigálja azzal, hogy ténylegesen mennyi értéket lehet vásárolni Szingapúrban) 156 ezer 760 dollár, amellyel az országok rangsorában az 1. helyezést foglalja el!

Földrajzi elhelyezkedése – különösen a kezdeti időkben – egyszerre volt áldás és átok: a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása után, szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően, Szingapúr vált az Indiát Kelet-Ázsiával összekötő hajóútvonal legfontosabb átrakodó és tankoló állomásává. Kitüntetett kereskedelmi, áru- és személyszállítási pozícióját mind a mai napig őrzi, és meg is erősítette a légiutas- és áruforgalom tudatos, a kormányzati stratégia részeként megvalósuló fejlesztésével. Ma Szingapúr éves külkereskedelmi forgalma több mint háromszorosa a GDP-jének.

A városállamot 1965. augusztus 9-én – a faji és vallási elemektől sem mentes – politikai konfliktusok ürügyén kizárták a Maláj Államszövetségből. A különválás korántsem volt
problémamentes a természeti erőforrások híján maradó városállam történetében. Szingapúr az élelmiszer-fogyasztásának a 90 százalékát mind a mai napig importálja. Állandó lakosságát tekintve háromnegyedrészt kínaiak lakják, 15 százalékban malájok és közel 8 százalékban indiaiak.

Vagyis az önálló Szingapúr létrejöttének pillanatában egy olyan városállamról beszélünk, amely fontos geostratégiai lokációjánál fogva „zsíros falat” bármely regionális közép- vagy nagyhatalom számára, amely éppen most szabadul gyarmati függőségéből, amely komplex etnikai környezetben működik és híján van a túléléséhez szükséges erőforrásoknak.

A túlélés zálogának és a siker titkának végül az bizonyult, hogy az etnikai és bármilyen más mozgalmi identitáspolitikával szemben sikerült szingapúri nemzeti identitáspolitikát felépíteni az országban, és ebben elvitathatatlan érdemei vannak Szingapúr első miniszterelnökének, Li Kuang-jaónak (Lee Kuan Yew), aki 1959 és 1990 között 31 éven át irányította a városállamot.

A meritokrácia az ország függetlenedésének a hajnalán az etnikumok és vallások egyenlőségének eszméjével párosult. Azóta a kormányzás és a társadalom legfontosabb alapelve, amelyet úgy formáltak és alakítottak, hogy a legtehetségesebb polgárok kerüljenek döntéshozatali pozíciókba.

Li Kuang-jao a kezdetektől fogva az oktatást tartotta az átlagember megsegítését célzó egyik legfontosabb stratégiának. Szingapúrban iskolába járni nem játék és mese, hanem kemény, az életre felkészítő munka.

A diákok fiatalkoruktól kezdve komoly számonkéréseken vesznek
részt, amelyeket az állam arra használ, hogy kiválogassa a legtehetségesebb fiatalokat, akik később a régóta hatalmon lévő Népi Akciópárt stratégiájának részeként egy olyan elit technokrata osztály részesévé válnak, amely képes az állam működését irányítani.

Szingapúrban a top 1-2 százalékba tartozó legjobb képességű tanulókat külön iskolákban, külön emelt szintű tananyag alapján tanítják.

Ez a szingapúri elit/zseni képző (Gifted Education Programme, GEP). A képzésbe csakis érdem (merit) alapján lehet bekerülni az általános iskola harmadik osztályának végétől. A többi diák is úgynevezett streamekben tanul, ahol képességeik szerint haladó, normál elméleti, normál gyakorlati (Express, Normal Academic, Normal Technical) képzési folyamban vehetnek részt, és biztosítják a folyamok közötti átjárást.

2024-től a rendszer átalakult, és egy úgynevezett tantárgyalapú csoportképzés (subject-based banding) vált a diákok felosztásának alapjává, ami jobban illeszkedik a képességeikhez és kevésbé megbélyegző.

A városállam kiválóságai különböző minisztériumok és kormányhoz kötődő vállalatok ösztöndíjaira pályázhatnak, amelyek közül a Közszolgálati Bizottság és a Szingapúri Fegyveres Erők programjai a legrangosabbak. A kiválasztott tanulók az ösztöndíj keretében a világ legnívósabb egyetemein szerezhetik meg a diplomáikat, majd hazatérve 4-6 évig a kormány szolgálatában kell állniuk.

Az élethosszig tartó tanulásnak is kiforrott rendszere és ösztönzői működnek Szingapúrban. A Karrierközepi Kiterjesztett Támogatási program (Mid-Career Enhanced Subsidy, MCES) a 40 év felettiek esetében átvállalja a képzések költségének 90 százalékát egy rövid speciális kurzustól akár a teljes diplomaszerzés költségéig olyanok esetében is, akiknek már van diplomájuk. A 40+ képzési támogatás három legfőbb célja, hogy a karrieréletútjuk közepén lévő munkavállalók megismerkedhessenek a rohamosan változó technológiai fejlődésben, különösen a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekkel, a diploma nélkülieket diplomához segítsék, valamint hogy az együtt tanuló, jelentős élettapasztalattal rendelkező középkorúak és a fiatal tehetségek egymást is tanítsák, inspirálják. A szingapúri képzéseket kereshetővé tevő SkillsFuture portál közel 7000 képzéséből 1036 mesterségesintelligencia-fókuszú.

A szingapúri kormány számára kiemelten fontos, hogy nagyvonalú támogatásokkal, kedvezményes hitelekkel és tudatos kommunikációval arra ösztönözze állampolgárait, hogy tartsanak lépést a folyamatosan változó technológiai környezettel.

Szingapúrban a meritokratikus polgár maximális céljait és a ranglétra legfelső fokozatait a miniszteri és vezető köztisztviselői rangok jelentik. Erre a szintre a legnehezebb eljutni, így ezért jár az egyik legbőségesebb kompenzáció is, amely ebben a szektorban világelső. A szingapúri miniszterelnök 2023-as fizetése 1,6 millió dollár volt, ami 570 millió forintnak felelt meg.

A tehetségek kinevelésén kívül Szingapúr politikájának fontos eleme volt még a tehetségvonzás és a patrióta és pragmatikus gazdaságfejlesztés. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden, ami belső piacra termel és szolgáltat és az ország belső ellenállóképességének vagy rezílienciájának az alapja (közművek, kikötők, repülőterek, védelmi ipari létesítmények stb.) nemzeti tulajdonban van. A ma már külföldi cégekbe is befektető és az állami termelő vagyont működtető Temasek Holdings értéke 338 milliárd dollár, ami kb. másfélszerese a magyar GDP-nek. Ezen túlmenően minden olyan értékteremtő beruházást támogatnak, amely a szingapúriaknak munkát ad és a szingapúri vállalkozások számára ablakot jelent a világra. A tudatos ipar és szolgáltatásfejlesztés eredménye, hogy egy teljes vegyipari és biotechnológiai vertikum jött létre Szingapúrban. Míg az előbbi a maga idejében egy dolgozóra vetítve nyolcszor akkora hozzáadott értéket termelt, mint a hagyományos ipari tevékenységek, az utóbbi tizenhatszor akkorát. E mellett Szingapúr Délkelet-Ázsia szolgáltató-központja is: pénzügyi, egészségügyi és oktatási hub, valamint a térségben működő multicégek regionális főhadiszállása, amellyel ugyancsak jelentős jövedelemre tesz szert.

Boldog születésnapot, Szingapúr!