Árnyéksors

Szomorú és egyben mégis felemelő színházi élményben volt részem a hétvégén a Klebelsberg Kastély színháztermében. Szomorú volt átélni azt, amit a Klebelsberg Kuno halálát és 32 éven át tartó házasságukat szerencsétlenségére 32 évvel túlélő Botka Sarolta megélni volt kénytelen. Felemelő volt ugyanakkor betekintést nyerni annak a politikus nagyságnak és az őt támogató feleségének az életébe, akinek korszakalkotó munkájából még ma is szüretelünk.

Klebelsberg Kuno volt ugyanis az a vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1931), aki a tanár kiválóságokat felfedezte és kinevelte a köznevelésnek. 5000 iskolát alapított és az iskolákba a legtehetségesebb magyar diákokat választotta ki és készítette fel. Ők voltak azok a tanító-géniuszok, akikről szüleink ódákat zengenek. Akik nem csak azzal tanítottak, amit, hanem azzal is, ahogy. Nekik köszönhetem és így közvetetetten Klebelsberg Kunonak, hogy édesapám szülőfalujának első egyetemi diplomása lett, édesanyám pedig a Tisza-menti tanyavilágból indulva szerzett doktori fokozatot.

Most a köznevelés, a tehetséggondozás és a felzárkózás hasonló átalakulás határán áll. Van bőven teendő, de a vidéki iskolák felújítva, a szélessáv bevezetve, minden diáknak van laptopja és a tanárok átlagfizetése 844 ezer forint.

Tanítsunk Magyarországért, valamint hogy 2030-ra minden ma általános iskolásnak legyen legalább szakmája és minden évben több érmet hozzunk haza a diákolimpiákról, mint az olimpiai játékokról, ahogyan 2024-ben is.