Make Helvécia Switzerland again!

Egy háromperces tanmesében arról, hogy mit jelent a patrióta gazdaságpolitika Svájc példáján keresztül.

A történet szerint egy magyar pedagógus a férjével Svájcba költözött, és anyanyelvi szintű német nyelvtudásának hála, gyorsan el tudott helyezkedni a helyi általános iskolában. Szorgalmának és rátermettségének köszönhetően néhány év múltán iskolaigazgatóvá választották. A korábbi évek költségvetéseit tanulmányozva arra jutott, hogy bőven van mozgástér a költségek csökkentésére. Miért ne lehetne első
intézkedéseinek egyike, hogy megtakarít sok-sok pénzt a svájci adófizetőknek? Be is nyújtotta első költségvetés-tervezetét, amely 30 százalékkal, a korábbi kiadások közel harmadával kisebb volt, mint a megelőző éveké, de mégsem érintette hátrányosan az oktatás színvonalát. Az éves költségterv vitájára igyekezve jóleső büszkeséget érzett: elképzelte, hogyan fogják megdicsérni, mennyire fognak örülni takarékos, önmagán is spóroló szemléletének.

A polgármester azon nyomban be is hívta magához egy külön elbeszélgetésre, és a következőket mondta: „Nézze, Asszonyom, nagyon örülünk az igyekezetének, de mi itt Svájcban másképpen gondolkodunk. Ha valamire szükségünk van, megnézzük, hogy kapható-e a faluban. Ha Hans Grüetlinek az alvégen van tehene és teje, akkor tőle fogjuk rendelni az iskolatejet. Ha valami nem kapható a faluban, akkor megnézzük, hogy a kantonban elő tudja-e állítani valaki. Ha ott sem, akkor körülnézünk Svájcban. Ha Svájcban sem gyártják, akkor elgondolkodunk azon, hogy egyáltalán szükségünk van-e rá. Ezért a szlovák golyóstoll és a kínai vonalzó helyett legyen szíves svájcit venni. Krétát
már nem gyártunk, ahelyett vegyünk alkoholos filcet és fehér táblát.”

Svájci tanulmányaim során nemegyszer találkoztam hasonló
szemlélettel. Persze már húsz éve is voltak vendégmunkások, akik nem a két helyi, szinte kizárólagos pozícióban lévő kiskereskedelmi lánc egyikében, a Coopban és a Migrosban vásároltak, hanem hétvégén átautóztak Németországba, hogy 30-40 százalékkal olcsóbban vegyék meg ugyanazokat a termékeket, de ők számítottak kivételnek, a szabályt inkább Müller úr jelentette. Nyugdíjas szállásadóm mindig áhítattal mesélt a Svájci Államvasutaknál eltöltött negyven évéről, az
ébresztőóra nélküli 3:50-es kelésekről és arról, hogy amikor a vasúttársaság vett egy új mozdonyt, akkor kézen fogta unokáját, és „gyere kisfiam, vettünk egy új mozdonyt” felkiáltással lementek az állomásra, és körbesimogatták. Hogy a svájci állami vasúttársaság a Müller urak miatt olyan, amilyen, vagy a Müller urak a Svájci Államvasutak minősége miatt olyanok, amilyenek, nehezen eldönthető kérdés, de aki hisz a szellem, a gondolat elsődlegességében, annak van határozott válasza a kérdésre.

Köszönöm Jean-François Paroz Nagykövet Úrnak és Dr. Béres Istvánnak, a Swisscham Hungary elnökének a meghívást a kecskeméti Svájci-Magyar Üzleti Fórumra. Kecskemét Budapest után a második legkedveltebb magyar befektetési helyszíne a svájci vállalkozásoknak. Nem meglepő, hisz Helvécia csak tíz perc autóval. ;)

Make Helvécia Switzerland Again!