Hétköznapi hősök a magyar oktatásban: Pisti, a sajátos nevelési igényű diákból lett országos fekvenyomó bajnok

A kerecsendi általános iskolába járó gyerekek közel 70 százaléka hátrányos (HH) vagy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH). A kifejezést nem használom a jelenlétükben. Egy gyerek minden körülmények közt gyerek. Mindenesetre arra utal, hogy a szüleik alacsony iskolai végzettségűek, alulfoglalkoztatottak vagy munkanélküliek és a lakhatási körülményeik elégtelenek.

Sőt, mindjárt itt van nekünk István, aki lakásotthonos árvagyerekként kapásból háromhásnak és e mellett még SNI-snek is, vagyis sajátos nevelési igényűnek lett minősítve. E megkülönböztetés arra utal, hogy István különleges bánásmódra szorul.

István, az SNI-s, nem szeretett tesiórára járni. Kamaszosan utálta a tesit, ezért néha még a tornaruháját is otthon hagyta. Büntetésül rendszeresen ötven guggolást kapott feladatul. Amikor már megunta a guggolást, másfajta “büntetést” kért, ezért aztán kapott súlyzókat és elkezdett erősíteni. A “gyúrást” annyira megszerette, hogy iskola után tanárai engedélyével hazavitte a súlyzókat, otthon edzett, majd minden reggel visszahozta a súlyokat. Végül annyira elmélyült a testépítésben, hogy súlycsoportjában megnyerte az országos fekvenyomó bajnokságot. És közben kisebb “csoda” is történt, hiszen sajátos nevelési igényéből egycsapásra “meggyógyult”. Azóta kilencedikesként személyi edzőnek tanul Egerben.

Lehet, hogy vannak olyan iskolák, amelyekben találni eldugult mosdót, hiányzó toalett papírt, de a leginkább hátrányos régiókban működő iskoláink döntő többsége is felújított, tiszta és digitális technikai eszközökkel (robot legóval, laptoppal, internettel stb.) jól felszerelt, ahol lelkes, lelkiismeretes és felkészült pedagógusok napról napra bizonyítják rátermettségüket:
- sajátos nevelési igényű gyerekeket “gyógyítanak”;
- a fociedzésre elmenni nem akaró gyerekért, akire a szülei sem szólnak rá, visszahívják a kisbuszt – így nem hogy nem marad ki a hétvégi meccskeretből, de még gólkirály is lesz;
- megyei fizikaverseny győztest faragnak;
- csillogó tekintetű elsős általános iskolásokat tanítanak hosszú verset szavalni;
- smileyt adnak jegy helyet;
- joker kuponokat adnak arra, hogy a gyerekek egy-egy röpdolgozatot kiválthassanak vagy legjobb barátjuk mellé ülhessenek az órán;
- sakkbajnokokat nevelnek…

… és a sort folytathatnám.

Most csak egy iskoláról beszéltem, a kerecsendiről. De ezt tapasztaltam Hejőkeresztúron, Egyházasharasztiban, Nagycserkeszen és még sok más helyen, ahol a Tanítsunk Magyarországért Program révén egyetemista mentorainkkal mi is részt veszünk az általános iskolások felkészítésében.

A legjobb és leglátványosabb befektetés a gyerekekbe történő befektetés. Amikor engedélyt kértem az Igazgató Úrtól, hogy az általa küldött fényképet felhasználjam a válaszával együtt az alábbi sorokat küldte: “a mai misén a papunk arról prédikált, hogy a legnagyobb dolog a világon gyerekeken segíteni. Isten áldjon!”

Mostanra talán mindenki számára világossá vált, hogy e történet nem (csak) Pistiről szól, hanem minden gyerekről, akiben ott pislákol a tehetség és a felkészítő tanáraikról, valamint a mentoraikról. Mert ahogy Mezei Máriától, a színművésztől, az óriás Üzenethordozótól olvastam Vallomástöredékeiben: "millió és millió nagy, óriási meg kicsi üzenethordozó, sok-sok eszköz építi a mennyországot már itt a földön. Igen... hogyne... mindenki, aki a dolgát úgy végzi, hogy el tudja önmagát felejteni a másikért, a közösségért és hajlandó is harcolni az igazságért..."

Tanítsunk Magyarországért!