/posztok.hu
Városi sétánk ezúttal kicsit rendhagyó, ugyanis a mostani Tabán, amelyet bejárunk,…
“A „kedves” népszokás druida eredetéről egy idézet: A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt.”
Mi tényleg képesek vagyunk ezt “ünnepelni”?!
Jelmezek, álarcok, maskarák öltésének alkalma gyermekkoromban a farsang ideje volt. Még az én gyermekeim kiskorában is. Átéltem azt, hogy anyuval közösen találtuk ki, hogy „mi szeretnék lenni”, és aztán ő megalkotta a jelmezt. És átéltem...
"Értjük, szóval bulizós, vidám, játékos, vicces. Ja, és persze félelmetes – azért csak ki kell mondani. Nagyon érdekes, hogy az a felnőtt társadalom, amelynek nem szokása például saját szerettei temetésére kivinni a gyerekeket, hogy az igazi halállal találkozhassanak, a gyászt feldolgozhassák a közösségen belül, a többiekkel együtt , mert „nem nekik való”, viszont teljesen normálisnak tartja, hogy kisgyerekeket denevérnek, póknak (ez még a lájtosabb), múmiának, boszorkánynak, zombinak, szellemnek, hullának öltöztessen be. Ez való nekik? Ez a szellemiség, képiség, tudatalatti identifikáció? Mert vicces? Egyáltalán nem vicces. "
Miért nem magától értetődő manapság a béke és a szabadság?