Megszólal a szakértő: Az energiajogász

LEÁLLÓ PAKSI ATOMERŐMŰ: MIT LEHET TENNI?

Néhány gondolat korholás helyett konstruktívan, de határozottan. Az aszály nem váratlanul jött, nem lettünk volna eszköztelenek a kieső energiatermelés időben történő pótlására gyorsindítású erőművek csatasorba állításával. Így a lőrinci, a litéri és a sajószögedi olajtüzelésű erőművi blokkokat már egy-két héttel ezelőtt fel lehetett volna készíteni a várható rendkívüli helyzetre, és kellő mennyiségű tüzelőanyaggal ellátni, hiszen olajunk van elég. Ezek összesen négyszáz megawatt gyorsindítású csúcskapacitást jelentenek! Ezek mellett a fölgáztüzelésű gyorsindítási erőművi blokkok, leginkább a csepeli és a kelenföldi gázturbinás erőmű csúcsra járatásával lehet enyhíteni a paksi termelés-kiesés hatásait, elkerülve a méregdrága tőzsdei áramvásárlásokat.

A most sokat átkozott Szijjártó amúgy ilyenkor a szintén kárhoztatott repülőjére ült, és diplomáciai eszközökkel gondoskodott az akár nem is jogszerűtlenül visszatartott víz pótlásáról német- osztrák- vagy szlovák irányból. Orbán Anita is csinálhat ilyet, persze lehet hogy csinálja is, erről nincs információm. Ám ha ezt félre is tesszük, azt viszont, hogy a Duna felső szakaszán történik-e a nemzetközi egyezményeket sértő vízvisszatartás, egy azonnali műszaki bizottság vizsgálhatná, sőt már vizsgálhatta is volna az elmúlt hetekben.

Egyúttal annak a soron kívüli megvalósíthatósági vizsgálatával is lehetett volna készülni, vagy akár most is lehet, hogy a Duna mélyebb sodorvonalába telepített, néhány nap alatt létesíthető nagy teljesítményű mobil átemelő szivattyútelepek és úszóművek telepítése, a hűtővízcsatorna beömlőnyílása előtti mederrendezés, esetleg ismert technológiájú ideiglenes duzzasztómű rendkívüli létesítése biztosíthatja-e a szükséges vízhozamot.

Én azért azt is megvizsgálnám független műszaki bizottsággal, hogy valóban szükséges és indokolt-e mind a négy paksi blokk leállítása, netán van benne idegen ráhatás, politikai döntést készít elő, az orosz-ellenes gazdasági befolyás (nyugati érdekeltségű SMR-ek) vagy az atomerőmű-ellenes zöldlobbi érdeke is benne van.

Egyébként ideje átgondolni, hogy a paksi atomerőmű hűtését az átfolyó hűtés jelenlegi megoldásával szemben párologtató hűtéses “nedves” hűtőtornyok, kiegészítő hűtőcellák, Heller-Forgó-féle léghűtés (száraz hűtési rendszer) illetve hűtőtározó (hűtőtó) létesítésével érdemes megtámogatni.

Szerencsétlenül jött ki, hogy az elmúlt hetekben négy gigawattnyi szélerőmű megépítéséről vízionáltak, amely nem csak hogy nyilvánvalóan a külföldi befektetők érdekét szolgálja, hanem a paksi leállás tükrében is teljesen téves energiapolitikai irányt jelent. Az országnak pont nem bizonytalan üzemelésű és alacsony hatásfokon működő áramtermelésre van szüksége, hanem olyan erőművi kapacitásra, amely szabályozható áramtermelést biztosít, és rugalmas módon tudja kiszolgálni a magyar igényeket, valamint gyorsan pótolni a kieső, meghibásodó kapacitásokat.

A magyar energiastratégia az időjárásfüggő nap- és szélkapacitások kontroll nélküli növelése helyett az energiafüggetlenség, a stabil energiaellátás és a szabályozhatóság képességeit kell hogy előtérbe helyezze, ideértve a független aggregátorok, helyi energiaközösségek és keresletoldali válasz lehetőségeit is. Ezeken mint konkrét ötleteken is javaslom elgondolkozni, pláne hogy ezek nem is kívánnak feltétlenül támogatást, nem kérnek “enni”, csak a jogszabályi környezet kedvezőbbé tételét.

(Kép: lentebb, Újvidéknél a Duna most)