[...] S erről eszembe jut egy utcai interjú, amit a kampány alatt csináltam.

Nem osztottam meg publikusan, mert a két gyerek körülbelül 16 éves volt, és a sok engem ócsároló kommenttel ellentétben nem kerestem a lájkokat, s inkább megvédtem ezt a két kiskorút. Mert noha megérdemelték volna, hogy helyretegye őket valaki, a morális utat választottam. (megjegyzem, mint mindig!)

De amit ott előadtak, azt azért a szüleiknek megmutatnám, mert játszi könnyedséggel közölték, hogy aki katonának megy, az felkészült a halálra, így irreleváns számukra, ha magyar katonákat küldenek majd a frontra, mert rájuk úgysem kerül majd a sor, mert van elég magyar NATO-katona.

Amikor visszakérdeztem, hogy hány magyar NATO-katona van, hebegtek, habogtak…

Körülbelül 20 ezer van – így tudattam velük, hogy ez vajmi kevés, ha eszkalálódik valami, így ők pont abban a korban lesznek, amikor behívót kaphatnak. Jókat röhögtek, én meg kértem, hogy a coolság helyett tanuljanak meg egy nyelvet, hogy tisztában lássák, mi történik a világban.

Bemutattak nekem, és persze azt érezték, övék a világ. Én meg mondtam: oké, legyen a tiétek.

S ma mégis ott tartunk, hogy Európa nem úgy készül a következő évekre, mintha a béke olyan magától értetődő lenne.

A teljes cikk itt van: https://gulyasvirag.substack.com/p/haborura-keszul-a-nato-magyarorszag