Egy percig sem gondolom, hogy ez már rezonálhat otthon, de mégis megosztom, amit angolul írtam meg először... mert: vigyázz Magyarország, vigyázz, mi jön rád… ha nem nyugszol meg!

----
Nem különös és egyben fájdalmas érzés gyászolni valakit, akit soha nem ismertél személyesen? És mégis, egész délelőtt érzem Charlie elvesztésének súlyát.

Ennek a gyásznak több rétege van.

Személyesen egy olyan ember elvesztése, akinek volt egy megafonja ahhoz, hogy életben tartsa a józan észt ebben az őrült világban. Egy olyan emberé, akinek volt tartása, méltósága és erkölcsi gerince, és aki milliókat tudott megmozgatni.

Aztán ott van a düh is. Amikor arra gondolok és amit még ma is látok, hogyan gúnyolják a halálát, hogyan próbálják igazolni a meggyilkolását, és hogyan kívánják ugyanezt mindenkinek, aki hasonlóan gondolkodik, mint Charlie – vagyis azoknak, akik egyszerűen csak a józan ész talaján állnak.

A magyar oldalamon sincs ez másképp, mint amit a saját angol nyelvű oldalaimon és más angol nyelvű csatornákon látok. Felbujtónak vagy rasszistának nevezik, miközben ennél semmi sem állhatott volna távolabb az igazságtól.

És valahogy éppen azok bélyegzik meg, akik liberálisnak, befogadónak és – ne adj’ Isten – még elfogadónak is nevezik magukat.

Egy embert meggyilkoltak: Több tízezer ember szeme láttára, köztük a saját kislányáé előtt.

És vannak, akik szerint ez teljesen rendben van. Egyszerűen azért, mert politikai kérdésről van szó.

Tudom, hogy nincs új a nap alatt, amikor a társadalmainkat szétfeszítő megosztottságról beszélünk. De ami igazán elszomorít az az, hogy hiába történt és történik ma is annyi háború és népirtás ideológiák nevében, még mindig képtelenek vagyunk megállítani ezt a folyamatot.

Csak remélni tudom, hogy Charlie halála nem volt hiábavaló.

Hogy emlékeztetni fog bennünket arra, hogy attól, hogy nem értünk egyet valakivel, még nem lesz az ellenségünk.

Hogy attól, hogy más politikai nézeteket vallunk, még nem leszünk kevésbé emberek.

És hogy továbbra is választhatjuk a gyűlölet helyett a párbeszédet, az erőszak helyett a vitát, az ideológia helyett pedig az emberiességet.

#charliekirk