A TISZA látszatsikere abban rejlik, hogy minden elemi logikát cáfolva, egy ügy minden egyes etapjánál sikert kiáltanak:

Leült velük valaki? SIKER! Megcsináltuk.
Kezet fogtak valakivel? SIKER! Megcsináltuk.
Megállapodtak valamiben? SIKER! Megcsináltuk.

Aztán hogy abból ténylegesen lesz-e valami, vagy sem, már senkit nem érdekel. Addigra ugyanis annyiszor kiabálták, hogy „SIKER”, hogy az ember végül el is hiszi: valami már tényleg megtörtént.

Ez persze nem jelenti azt, hogy kártyavár meg tud majd állni.

De azt viszont jelenti, hogy tanuljunk tőlük.

Innentől kezdve minden köhintésünket könyveljük el sikernek.

Tessék, pozitívat írtam a Tiszáról: lehet tőlük tanulni.