Van az a pont, amikor az ember már tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen.

Megjött ám a nagy rendszerváltás, de meg ám!

Napok óta azt hallgatjuk, hogy a paksi atomerőmű biztonságos működése miatt mennyire sürgős a Dunán megépíteni a fenékküszöböt és ugye ezt élőközvetítésben nyomja nekünk nem más, mint a miniszterelnök.

Aztán azt senki nem kérdezte meg tőle, hogy hé, azt a több mint kétmilliárdos beruházást hogy sikerült ilyen gyorsan közbeszereztetni? Csak nem úgy, hogy az információk szerint, egyetlen céget hívtak meg?

A cég pedig: A-Híd Zrt.

Tudjuk, olyan ez, mint Radnai meg a meg nem nyitott e-mailek...Ott sem volt semmi gond, semmi korrupció, semmi mismásolás... itt sincs, ugye?

Erre fogjuk rá, hogy rendkívüli sürgősség esetben, nem vonatkoznak ránk a szabályok.

Értem én. Mást sem látunk 2 éve csakhogy Magyar Péter a jog felett lebeg.

Csak van itt egy apró logikai probléma.

A rendkívüli sürgősség miatti esetben a (98. § (2) bekezdés e) pont) azt mondja ki: „ha a rendkívüli sürgősséget előidéző helyzetben az ésszerűen lehetséges, lehetőség szerint legalább három” ajánlattevőt kell ajánlattételre felhívnia.

Itt egyet hívtak.

Majd amikor kiderült, hogy az egyetlen meghívott cég ajánlata jóval magasabb az eredeti becslésnél, azt is elfogadták.

Az eredeti fedezet ugyanis körülbelül 1,55 milliárd forint volt.

Az A-Híd ajánlata pedig nagyjából 2 milliárd.

Ez körülbelül 30%-os különbség.

És természetesen, egyből egy, vagyis az A-Híd nyert. (De persze magyarázat már van, mint ahogy arra is biztosan van, hogy Kash Patelről miért mondhatta Magyar hogy nincs jogi diplomája...)

A közpénz nem lesz kevésbé közpénz attól, hogy sürgősen kell elkölteni. Vagy épp attól, hogy most a Tisza kezeli. Ilyenkor hol van a lopás, korrupciós sikítozás?