Magyar Péter válaszolt Radnai helyett. Ez utóbbi körülbelül úgy, mint egy másnapos diák az egyetemen, félig fekve a székben, nagy színészi kézmozdulatokkal próbálta kikérni magának azt, amit Szűcs Gábor felsorolt: Vagyis a tényeket.

Radnai reakcióját mókás látni, mert az az ember izzad, hiszen szorul a hurok. De apuci most még kibeszélte és inkább ráment arra, hogy Szűcs Gábor olvasta a felszólalását.

(Mintha Magyar Péter nem olvasta volna fel a 20+ perces meséjét, hol sírásra kész, remegő hanggal, majd másodperces pontosságú váltással, drákói dorgáló hangnemben.)

Majd újra már unalmassá válóan, Péterünk Megfonosozta Gábort.

Szűcs Gábor Megafonos volt. Igen. És?

Magyar Péter meg Fidesz-szavazó volt.

Ilyen az élet. Minden mozgásban van.

De jobbik eset az, amikor valakinek csak a munkahelye változik, mint amikor valakinek az ideológiája ugrál ide-oda attól függően, hogy éppen mi hozza neki a karriert és a pénzt.

S végezetül, ahogy írom ezeket a sorokat, Tarr Zoltán éppen papírból olvas. Neki nem szólunk be, Péter?

Vagy itt valami családi név szerinti diszkrimináció van? Szűcsöknek nem, de mindenki másnak igen?